Oldal 122 [122]
120 s Élettörténet és pszichoterápia
a hatóságok megnehezítették, megakadályozták a rendszerellenes vagy gya¬
nús állampolgárok kiutazási engedélyének megadását. Amennyiben valaki
mégis volt olyan szerencsés, hogy engedélyt kapott egy konferencián való
részvételre, mindenféle óvintézkedésre számíthatott maga körül. Ezek kö¬
zül a legkisebb nehézséget jelentő, és a nyilvánosság számára is közismert
volt, hogy a szolgálati titoknak vagy csak hivatalosnak számító előadások
kéziratát zárt borítékban, az illetékes tisztviselő által aláírva, lepecsételve le¬
hetett kivinni a határon - vagyis titkos ügykezelés (TÜK-ösítés) — ala kellett
vonni, legalábbis a TÜK-kel láttamoztatni kellett az adott dokumentumok
jegyzékét," ami természetesen a pszichológiai, pszichiátriai előadásokra is
vonatkozott. Azok a szerencsések, akik kiutazási engedélyhez jutottak, meg¬
ragadták az alkalmat, hogy szűkös valutakeretükből szakirodalmat hozza¬
nak haza, ami aztán - a megfelelő ellenőrzés után - számos kollégához eljut¬
hatott. Buda Béla például, aki az 1970-es évektől rendszeres meghívottja volt
nemzetközi konferenciáknak, és néha napokig mackósajton élt ilyen alkal¬
makkor (BupA 1998: 30), de amikor csak tehette, hozott néhány könyvet, és
ezeket szívesen meg is osztotta az érdeklődőkkel. Sokszorosításra senki nem
gondolhatott, mert a Kádár-korszakban már voltak ugyan Magyarországon
fénymásológépek, ezek azonban csak köztulajdonban állhattak, állami el¬
lenőrzés, nyilvántartás alatt működhettek, és rájuk is vonatkoztak a titkos
ügykezelés szabályai (például csak védett, jól zárható helyiségben tárolhatták
őket)."!" Tehát az információhoz való hozzáférés igencsak korlátozott volt, vi¬
szont rendkívüli módon felértékelődött a személyes kapcsolatok révén szer¬
zett tudás, az informális színterek szerepe.
A korszakban élő, a lélektan iránt érdeklődő egyetemistának számos
lehetősége volt arra, hogy a hivatalos képzésen túl elmélyüljön választott
szakterületében, a hozzá hasonlóan szintén beszorítottan élő értelmiségiek
életmódjában, és élvezze a kulturális pezsgést. A zártság, a szigorú korlátok
ellenére ugyanis a kulturälis elet - az MSzMP 1958-as müvelödespolitikai
irányelveinek, illetve Aczel György miniszterhelyettes kulturpolitikusi tevé¬
kenysegenek köszönhetöen (MSZMP 1958; BOLVÁRI-TAKÁCS 1995) - sokkal
kevésbé volt egynemű, mint a Rákosi-korszakban. Bár továbbra is elvárt volt
a Párttal való szimpátia, és az ideológiájának megfelelő intellektuális, művé¬
50 A pénzügyminiszter 3/1974. (PK. 15.) PM sz. utasítása az iratok külföldre vitelének, illetőleg vissza¬
hozatalának ellenőrzéséről. Akadémiai Közlöny 1974, 23(14). 277-278.
571 Piskôty Zsuzsa: Olvasott szakirodalom! Fejér Megyei Hírlap 1964. szeptember 17. 20(218). 3. — A 80¬
as évek elejétől, közepétől ez a helyzet is sokat változott. Az állami fenntartású intézmények egy
jelentős részében (egyetemi tanszékek, akadémiai intézetek, könyvtárak, levéltárak, egyéb kutató¬
helyek) a vezetői , bátorság" vagy éppen figyelmetlenség függvényében szabadabbá vált a sokszo¬
rosítás, számos helyen külön nyilvántartás nélkül is. Különösen akkor, ha az valóban tanulmányi
vagy kutatási és nem propagandisztikus (kifejezetten terjesztési) szándékból történt.