szeti tevékenység, de a korábbiaknál mégis jóval megengedőbb légkör ural¬
kodott. Tehát elfogadottá vált a külfölddel való szorosabb kapcsolat, ritkult
a nyugatra utazás akadályozása-korlátozása, és a némiképp liberalizálódott
művelődéspolitikai irányelvek együttesen hoztak létre egy sajátos szellemi
pezsgést. Virágzott a zenei és színházi élet, tömegekhez juthattak el szép¬
irodalmi művek, ismeretterjesztő előadások. Bár a rendszer szemben állt a
magas kultúra törekvéseivel, valamiképpen mégis sikerült megteremtenie
saját kulturális elitjét (amely korántsem volt kritikátlanul párthű): , Ha az
ember elment színházba, akkor azokkal találkozott, akikkel kellett találkoz¬
ni, szóval, hogy az értelmiség, az valahogy úgy ismerte egymást. Ugyanazt
hallotta ki a sorok közül... Ha valahol valami fontos dolog történt, akkor azt
az ember tudta, és akkor ment. Szóval ott lehetett lenni a dolgok közepében.
A pszichológiában is voltak előadások, voltak helyek, amik a dolgok közepét
jelentették, és akkor oda lehetett menni.""? A jól értesült érdeklődő tehát szá¬
mos ilyen, a képzését segítő hely közül választhatott.
Az első ilyen hely kétségtelenül a már említett , Mérei-féle magänegye¬
tem" (AJKAY 2013: 143), vagyis Mérei Ferenc Lipótmezőn működő Laborató¬
riuma volt. Az intézményben jóval több történt, mint a pszichodiagnosztikai
eszköztár kidolgozása, a tesztek magyarországi standardizálása - bár, ha job¬
ban belegondolunk, nem kis dolog, hogy a megfelelő minták elérése érde¬
kében a lelkes munkatársak járták az országot, egy 35 éves kazánkovácsot
vagy éppen dunántúli szőlőmunkásnőket kerestek, és sikeres tevékenységük
eredményeként már alig néhány évvel a laboratórium megalakulása után kb.
70 teszteljárást alkalmazhattak, anyagaikat pedig folyamatosan publikálták
(BAGDY 2019: 64-65). Mérei Ferenc , magánegyeteme" jóval többet tett a kli¬
nikai pszichológusi eszközök magyarországi megteremtésénél, elterjesztésé¬
nél vagy éppen a pszichodráma és a csoportterápia meghonosításánál, ku¬
tatásánál. A Mérei-szeminárium megnevezés egyrészt a szerdánként tartott
alkalmakra vonatkozott: , A Mérei-szerdákon folyó, egyetemen kívüli képzés
a tiltott vagy legalábbis beszerezhetetlen anyagokhoz és tudáshoz való jutást
jelentette" (BoRGos 2006: 17). A konkrét alkalmak mellett néha - többek kö¬
zött az ügynöki jelentésekben - a , Mérei-szeminárium" megnevezést hasz¬
nálták arra is, hogy a Lipótmező munkatársai mellett más pszichológusok,
egyetemi hallgatók, sőt orvosok is rendszeresen felkeresték Mérei Ferencet,
igyekeztek mellette tölteni heti fél vagy egy napot, hogy a gyakorlatban ta¬
pasztalhassák meg a lélektani munkát. A , Tanár Úr" nem csupán a diag¬
nosztikai eljárások és a csoportok kutatásának szakértője volt: ami a pszi¬
choterapeuták számára talán a legfontosabb: betegvezetést, pszichoterápiás
szemléletmódot is tanított: , Az egyetemen nem tanultunk semmit arról,