Oldal 122 [122]
OCR
120 s Élettörténet és pszichoterápia a hatóságok megnehezítették, megakadályozták a rendszerellenes vagy gyanús állampolgárok kiutazási engedélyének megadását. Amennyiben valaki mégis volt olyan szerencsés, hogy engedélyt kapott egy konferencián való részvételre, mindenféle óvintézkedésre számíthatott maga körül. Ezek közül a legkisebb nehézséget jelentő, és a nyilvánosság számára is közismert volt, hogy a szolgálati titoknak vagy csak hivatalosnak számító előadások kéziratát zárt borítékban, az illetékes tisztviselő által aláírva, lepecsételve lehetett kivinni a határon - vagyis titkos ügykezelés (TÜK-ösítés) — ala kellett vonni, legalábbis a TÜK-kel láttamoztatni kellett az adott dokumentumok jegyzékét," ami természetesen a pszichológiai, pszichiátriai előadásokra is vonatkozott. Azok a szerencsések, akik kiutazási engedélyhez jutottak, megragadták az alkalmat, hogy szűkös valutakeretükből szakirodalmat hozzanak haza, ami aztán - a megfelelő ellenőrzés után - számos kollégához eljuthatott. Buda Béla például, aki az 1970-es évektől rendszeres meghívottja volt nemzetközi konferenciáknak, és néha napokig mackósajton élt ilyen alkalmakkor (BupA 1998: 30), de amikor csak tehette, hozott néhány könyvet, és ezeket szívesen meg is osztotta az érdeklődőkkel. Sokszorosításra senki nem gondolhatott, mert a Kádár-korszakban már voltak ugyan Magyarországon fénymásológépek, ezek azonban csak köztulajdonban állhattak, állami ellenőrzés, nyilvántartás alatt működhettek, és rájuk is vonatkoztak a titkos ügykezelés szabályai (például csak védett, jól zárható helyiségben tárolhatták őket)."!" Tehát az információhoz való hozzáférés igencsak korlátozott volt, viszont rendkívüli módon felértékelődött a személyes kapcsolatok révén szerzett tudás, az informális színterek szerepe. A korszakban élő, a lélektan iránt érdeklődő egyetemistának számos lehetősége volt arra, hogy a hivatalos képzésen túl elmélyüljön választott szakterületében, a hozzá hasonlóan szintén beszorítottan élő értelmiségiek életmódjában, és élvezze a kulturális pezsgést. A zártság, a szigorú korlátok ellenére ugyanis a kulturälis elet - az MSzMP 1958-as müvelödespolitikai irányelveinek, illetve Aczel György miniszterhelyettes kulturpolitikusi tevékenysegenek köszönhetöen (MSZMP 1958; BOLVÁRI-TAKÁCS 1995) - sokkal kevésbé volt egynemű, mint a Rákosi-korszakban. Bár továbbra is elvárt volt a Párttal való szimpátia, és az ideológiájának megfelelő intellektuális, művé50 A pénzügyminiszter 3/1974. (PK. 15.) PM sz. utasítása az iratok külföldre vitelének, illetőleg visszahozatalának ellenőrzéséről. Akadémiai Közlöny 1974, 23(14). 277-278. 571 Piskôty Zsuzsa: Olvasott szakirodalom! Fejér Megyei Hírlap 1964. szeptember 17. 20(218). 3. — A 80as évek elejétől, közepétől ez a helyzet is sokat változott. Az állami fenntartású intézmények egy jelentős részében (egyetemi tanszékek, akadémiai intézetek, könyvtárak, levéltárak, egyéb kutatóhelyek) a vezetői , bátorság" vagy éppen figyelmetlenség függvényében szabadabbá vált a sokszorosítás, számos helyen külön nyilvántartás nélkül is. Különösen akkor, ha az valóban tanulmányi vagy kutatási és nem propagandisztikus (kifejezetten terjesztési) szándékból történt.
