Page 106 [106]
104 e Élettörténet és pszichoterápia
többé felügyelet nélkül: az egyetem épületébe kerültek, és politikai negyed¬
órának kellett megelőznie az összejöveteleket. A jó néhány évtizeddel későb¬
bi visszaemlékezés meglehetősen intenzív élményekről árulkodik: , Szemi¬
náriumi termünkben politikai gazdaságtani órák folytak: a mellékszobából
hallgattam néha az elképesztő szófacsargatást. (Nem tudtam eldönteni, hogy
a szöveg csak számomra érthetetlen vagy egyszerűen értelmetlen.)" (P. BA¬
KAY 1998: 214).
A kommunista fordulat után nem maradhatott érintetlenül a pszichodiag¬
nosztikai, illetve amódszerspecifikus képzések szabadsága sem: kimondottan
célszerű volt az egyetemisták, illetve a pályakezdő lélekgyógyászok pszicho¬
analitikus érdeklődésének titkolása. Ugyan néhány régi szakemberről, mint
például a kitűnő pártkapcsolatokkal rendelkező Kun Miklós lipótmezei fő¬
orvosról - szűk körben legalábbis - tudnivaló volt, hogy továbbra sem vetette
el az analitikus szemléletet, ilyen jellegű kérdésekkel fordulhatnak hozzá a
tanulni vágyó fiatalok, illetve az analitikus elméleti megalapozottságú - és
éppen ezért szintén tiltottnak számító - Szondi- és Rorschach-teszttel kap¬
csolatban is lehet hozzá fordulni, de ez inkább a kivételt erősítő szabálynak
számított. A Lipótmező királynői megjelenésű, tekintélyt sugárzó főorvos
asszonya, a Magyar Pszichoanalitikai Egyesület volt elnöke, a szintén elköte¬
lezett baloldali Hajdu Lilly sem szakadt el analitikus gyökereitől, sőt a legva¬
dabb időkben, 1953-ban biztosította a hozzá ideológiai okok miatt kihallga¬
tásra rendelt, a mélylélektan iránt vonzódó fiatal terapeutajelöltet, hogy , az
analízis fel fog támadni", és ő maga ajánlott neki analitikust (PANETH 2013:
14). Mindenesetre a nyilvános szakmai diskurzusokban a pszichodinamikus
terminológia használata is szigorúan tilos volt, így , sajátos kettősség folyt,
hogy mi a föld alatt, vagy a föld közelében pszichoanalitikusul beszéltünk,
kifelé meg «tjbeszéliil«”, ami annyit jelentett, hogy a freudi , tudattalan" he¬
lyett például az ideológiailag vállalható „a tudat mélyebb rétegei", az , elfoj¬
tás" helyett a , gátlás" kifejezést használták (PANETH 2013: 14).
Az orvosi és akadémiai lélektan nyelve a pavlovi volt, mint ahogy a pszi¬
chológia egészében is az ő szellemét tükrözte, ami tulajdonképpen érthető,
hiszen a Pavlov nevével fémjelzett klasszikus kondicionálás jelensége kifogás¬
talanul illett a rendszer emberképéhez. Az, hogy a viselkedés változtatható,
és a helytelen magatartás csak nem megfelelő -— mértékű vagy irányultságú
- tanulás eredménye, illetve, hogy a tanuló passzív, az oktatónak kiszolgalta¬
tott állapotban van, jól értelmezhető a szocialista rendszer szempontjából?
Tanulás (némi irányítással) - viselkedésmódosítás: ez érthetőnek, befogad¬
hatónak és elégségesnek tűnt a nevelés és a mentális zavarok kategóriáiban
is. Az ennél mélyebb - netalán pszichoanalitikus - magyaräzatok vällalha¬
31 Lásd ehhez: PLÉH 1998.