Page 90 [90]
88 e Élettörténet és pszichoterápia
A könyvek mellett a társas környezet szerepe sem elhanyagolható, sőt mi¬
vel , titkos tudomány" - jellege volt a szakmának, de legalábbis nem számított
általánosan és megfelelően ismertnek, talán még nagyobb jelentőséggel bírt,
hiszen igencsak jól jött egy útikalauz a szakmához való hozzáférés szem¬
pontjából. Ezeknek az útmutatásoknak egy része akkor történt, amikor a ké¬
sőbbi pszichoterapeuta már valami segítő jellegű szakmában dolgozott vagy
képződött, és a pszichoterápiával való megismerkedés csak a belső körbe való
bevezetését jelentette. Az újjáéledő pszichológusképzés igen kedvezett ennek
a tendenciának, hiszen az esti tagozatot éppen a már segítő szakmában dol¬
gozók számára szervezték meg."?? Természetesen nem minden gyógytornász,
gyógypedagógus vagy tanár jelentkezett pszichológia szakra (majd képző¬
dött tovább) - itt jutnak szerephez az útjelző szereplők. Egyesek meglehető¬
sen nagy utat írtak le: egyikük például tanár-népművelőként zenei szakterü¬
leten dolgozott, és egy kolléganője keltette fel érdeklődését a pszichoterápia,
különösképpen a pszichodráma iránt. Egy másik, zenével foglalkozó egész¬
ségügyi végzettségű fiatalember a szomszédjától tudta meg, hogy a megfelelő
végzettséggel rendelkezőknek esti pszichológusképzés indul. Számos fiatal
éppen azért jelentkezett a gyógy-szakokra, mert származása miatt nem vették
volna fel más egyetemre. A jelöltek közül egyeseknek a tanáraik fedezték fel
neurológiai érdeklődését, és irányították el Mérei legendás szemináriumába,
mások pedig éppen a Lipótmezőn állást vállalva — egészségügyi szakdolgo¬
zóként - jutottak el hozzá, megint mások saját elhatározásukból jelentkez¬
tek az esti tagozatos pszichológusképzésre, és itt ismerkedtek meg Méreivel.
Nem mondhatjuk, hogy minden másoddiplomás pszichológus közvetlenül
kapcsolódott volna Mérei Ferenchez, de kétségtelen, hogy a Lipótmező tudo¬
mányos munkatársának igen nagy szerepe volt az egyéb segítőként indultak
pszichológussá, pszichoterapeutává történő átképzésében, szakmai szociali¬
zációjában. Számos közvetlen kollégáját is közülük választotta, és talán szí¬
vesebben is dolgozott velük, mint az „egyszerü pszicholögusokkal”. Ha va¬
lóban így volt, akkor ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a rendszer által
kevésbé kedveltekkel bizonyos sorsközösségben érezte magát, másrészt ezek
a jó képességű fiatalok elkötelezettnek, motiváltnak mutatkoztak, készen
álltak a tanulásra és a munkára - és velük kapcsolatban a Mester-szerep is
indokoltabbnak tűnt. Egy nem Mérei köréhez tartozó, de szintén más pályá¬
ról, tanár szakról érkező pszichoterapeuta így nyilatkozott a másoddiplomás
képzéséről, amelyért igen sok áldozatot hozott: , Nagyon-nagyon akartam,
82 Az 1957-es szabályozás szerint levelező és esti képzésre 22 és 40 év közötti, egészségileg alkalmas
érettségizettek jelentkezhettek, akik legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkeztek. Az esti ta¬
gozaton hetente 12-16 kontaktóra volt, a levelezőn ennél jóval kevesebb, ott az egyéni tanuláson volt
a hangsúly. Lásd: Az egyetemek, főiskolák levelező (esti) tagozatai és az ELTE nyelvtanfolyama az
1957/58. tanévben. Művelődésügyi Közlöny 1957. május 15. 1(5). 68-71.