Page 91 [91]
3. Hivatásválasztás e 89
szóval elképesztően akartam... Nekem ez nagyon vonzónak tűnt, és ha azt
mondták volna, hogy kétszer kell megmászni a Mount Everestet, akkor két¬
szer megmásztam volna, olyat nem tudtak volna tőlem kérni, amit én nem
akartam tőle megcsinálni."
Tehát a nem-pszichológus alapdiplomával rendelkezők egy része mint¬
ha a véletlenek sorozatának vagy éppen az útjelző alakok iránymutatásai¬
nak köszönhetően keveredett volna a pszichoterapeuta-szakmáig. Bár ennek
hátterében lehettek serdülőkori, fiatal felnőtt kori identitáskonfliktusok is,
kétségtelen, hogy sokkal inkább a képzési rendszer sajátosságait, valamint
a politikai rendszer, a hatalom által megszabott nehezített feltételeket sejt¬
hetjük a háttérben. A klinikai pszichológia egyik hazai megteremtője, Mé¬
rei Ferenc közvetlen munkatársa, az 1952-ben érettségizett Szakács Ferenc,
aki kitűnő tanulmányi eredményei ellenére — származása miatt - nem ta¬
nulhatott tovább, így emlékezett 2019 májusában, a Magyar Pszichológiai
Társaságtól kapott életműdíja átvétele alkalmából: , Egyetlen lehetőségként,
rokoni kapcsolatok révén sikerült elérnem, hogy Dr. Bárczi Gusztáv Kos¬
suth-díjas képviselő felvett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Ez
a főiskola valósággal menhelye volt a háború előtti (akkoriban, az ötvenes
években tűzzel-vassal irtott) középosztály tagjainak. Az igen emberséges
és nagy tudású tanári kar... színvonalas, értékcentrikus képzést valósított
meg... Köztük volt Mérei Vera is, aki néhányunkat (Illyés Sándorral és Sze¬
gedi Mártonnal együtt) beajánlott férjének, Mérei Ferencnek. Itt kezdődött
az az életem, amelyet most voltak szívesek életműdíjjal elismerni" (Szakács
2019: 395-396). A kényszer-kanyarokra ítéltetett, segítő munka iránt elköte¬
lezett fiatalok számára a pszichológusképzés lehetősége, az elmeosztályokon,
ideggondozókban, nevelési tanácsadókban folytatott munka valóban az élet:
egy elhivatott, az elméleti és gyakorlati vonalat nagyra tartó klinikusi élet
kezdete lehetett.
Azonban nem mindig volt szükséges az útjelző figura tevékenységére sem,
hogy az illető megértse: pszichoterápiára kellene specializálódnia. Pontosab¬
ban ezek a jelzőalakok nem rábeszélő, terelgető módon hatottak, hanem az
önismereti pszichoterápia, az úgynevezett saját élmény révén. Így történt
ez a szociológus alapvégzettségű későbbi pszichoanalitikussal is, aki genfi
emigrációja magányában keresett fel egy terapeutát, és nem sokkal a kez¬
dést követően rádöbbent: , hát ezt akarom csinálni az egész életemben, hát
ez az! És végre úgy éreztem, hogy megtaláltam a pályámat.""§! Az ígéretes
tudományos karrier előtt álló pszichológushallgatóra szovjet ösztöndíján Lu¬
rija betegbemutatásai, esetelemzései nagy hatást gyakoroltak, de személye¬
283 Történeti interjú II[/2/31.
284 "Történeti interjú I[/4/118.