mészetesen megint csak a történelem állt - a lányában valósult meg (FÜREDI
2019: 79). A család nem csupán a rábeszéléssel hathatott a pályaválasztás¬
ra: akár az anya betegsége, akár a nagymama korai halála a gyógyítás felé
terelgették az érzékeny gyereket (FÜREDI 2019: 131, 167). Máskor a család
nyomása inkább az ellenkezdőjét váltotta ki: az apjával rossz viszonyban lévő
fiatal lány tulajdonképpen gyerekorvos szeretett volna lenni, de mivel apja az
orvosi egyetemre szánta, ő dacból inkább az , alternatív orvoslást", a pszicho¬
lógiát választotta."
Máskor éppenséggel a környezet ellenállásával, legalábbis értetlenségével
szemben kellett megvívnia a harcot a későbbi terapeutáknak. Bár olyannal
is találkoztunk, hogy a nyelvész apa sokkal inkább a bölcsészetet, mint az
orvoslást választotta volna a fia számára - , majd" kitagadtak, hogy én orvos
akarok lenni""7 -, ez mégsem számított tipikusnak. Az azonban többször
előkerült, hogy az újnak számító tudománnyal, vagyis a pszichológiával a
fiatalok környezetében nem igazán tudtak mit kezdeni, hiszen nem ismerték
eléggé. A hat elemit végzett édesapa számára természetesen eléggé megfog¬
hatatlan volt az általa csak , szihológiának" mondott diszciplína." Olykor
viszont a középiskola, a tanárok is igyekeztek lebeszélni az érdeklődő növen¬
déket a , nem létező pälyaröl”.””
Néhány évvel később változott a helyzet, és már a gimnáziumok is oktat¬
tak általános lélektant, de érdekes módon ezeket a stúdiumokat a pszichote¬
rapeuták közül senki nem nevezte meg motiválóként, érdeklődést felkeltő¬
ként, sőt inkább arról beszéltek, hogy rendkívül unalmasnak találták ezeket
az órákat. Ennek ellenére az iskola és az olvasmányok számos esetben való¬
ban segítették a szakma felé fordulást, ám ekkor nem a tankönyvekre, hanem
elsősorban a szépirodalomra kell gondolni. A jó képességű, érzékeny fiata¬
lokban gyakran az , elesettekkel, nehezen élékkel, megszomoritottakkal”?#°
foglalkozó olvasmányok alapozták meg a pszichológia szak, a segítő szak¬
ma utáni vágyódást. Azokban az otthonokban, ahol a szülők , tele voltak
veszteséggel"! és ahol éppen rossz élményeik miatt a gyereket is rendkívüli
módon féltették, az olvasást mégis — mint veszélytelent - engedélyezték neki:
és ennyi elég is volt a világra nyitott, mások problémáit megoldani vágyó
diáknak, hogy elköteleződjék a lélektani gyógyító munka iránt.