Page 294 [294]
Martialis: Epigrammaza, III, 5, 11-12.
Itt szerénykedve magára céloz Poliziano.
Levelezés Giovanni Lorenzivel
Valószínűleg ragadványnév, nem ismerjük az ifjú kilétét.
Lorenzi Poliziano közvetítésével egy évvel korábban kérte kölcsön Lorenzo di Pier¬
francesco de" Medici Pausanias-kéziratát. Lásd Ceresa: Lorenzi.
Levelezés Lucio Fosforóval
Fazini ifjúkori jó barátja, toszkán származású humanista, aki szoros szálakkal kö¬
tődött a Mediciekhez, Rómában működött.
Plinius: Naturalis historia, XXXV, 36, 85; lásd még Valerius Maximus: Factorum et
dictorum memorabilium libri IX, VIII, 12, 3. A történet szerint Apellés, a görög
festő így teremtett le egy vargát, aki előbb a festményén szereplő személy cipőjének,
majd a lábának ábrázolását kritizálta.
Fosforo, azaz Fazini arra utal, hogy püspöki hivatala miatt (főként a köznép szemé¬
ben) nagyobb tekintéllyel bír.
Ironikus megjegyzés azokkal a korábbi szerzőkkel szemben, akik jobban tették
volna, ha írás helyett inkább a kódexek illusztrálásával foglalkoztak volna, vagy
ékesebb tartalommal töltötték volna meg írásaikat. A viaszfestményekre utaló ha¬
sonlat pusztán a minta vagy erezet értelmetlenségére utal.
Domizio Calderini (Verona, 1446 — Róma, 1478) Rómában működő humanista és
tanár. Kommentárokat írt római költők, pl. Vergilius, Propertius, Iuvenalis, Martialis,
Statius műveihez. Latinra fordította Pausanias Görögország leírásának első két köny¬
vét. Matematikával is foglalkozott. Poliziano is tamadta a Miscellanedban 1475-6s
Statius: Sy/vae-kiadásáért, amivel Calderini egykori tanítványai nem értettek egyet.
Pestisben halt meg Rómában.
Cicero: De oratore, I, 172. Crassus mondta, és Antoniusszal tett kivételt.
Cicero: De senectute, 13 (ott Scipio mellett Maximus szerepel) és De officiis, I, 118.
E , köztársaságpárti" kiszólást illetően lásd Leonardo Bruni: Historia Florentini
populi, I, 38.
Apollón a görögöknél jésisten, vo. a delphoi josdat; a szibillak szintén mitikus jósnők;
Ammónt a görögök Zeusként tisztelték, és kyrénéi szentélyében jéslatokért fordul¬
tak hozzá. Az etruszk béljósok szolgálatait a rómaiak is igénybe vették.
Ego sic sentio, sic censeo, sic iudico. Cicero stílusára emlékeztető felsorolás.
Martialis: Epigrammata, XII, 8, 8-10, ahol a megszemélyesített Róma beszél Ira¬
ianusrél.
A kéziratban ehelyett a következő áll: , Eam epistolam cum legerem, videbar me Hercle
cum tuis illis Musis conversari.” — ,Amikor olvastam ezt a levelet, Istenemre, úgy tűnt,
hogy múzsáiddal társalkodom."
292