Oldal 291 [291]
Ezt a levelet is beillesztette Poliziano a gyűjteménybe, ez a III. könyv 18. levél, lásd
ott.
Latinul Poliziano a római jogrend szóhasználatával él, a praerogativus azokra a sze¬
nátorokra vonatkozó jelző, akiket minden kérdéses ügyben elsőként kérdeztek meg.
Tudniillik az előző, II, 14. levelet.
Poliziano számára.
Kegyes hazugság, amely feledtetni igyekszik azokat a hónapokat 1479—-1480-ban,
amikor Lorenzo a Firenzei Köztársaság ügyeit intézvén Nápolyba hajózott, Poliziano
pedig Emiliában, Romagnában és Venetóban utazgatott, és keresett pártfogót ma¬
gának. Egy ideig Francesco Gonzaga udvarában időzött Mantovában, ahol két nap
alatt megírta számára a Fabula di Orfeo című pásztorjátékot, amely egy későbbi át¬
dolgozást követően Monteverdi első operájának a szövegkönyve lett.
Polizianót.
Girolamo Donato kiemelkedő egyházi funkcióira utal.
III. KÖNYV
Levelezés Callimachus Experiensszel
Homeros: Ilias, IX, 312-313. Achilleus feleli ezt Odysseusnak, aki beszedevel
igyekszik meggyőzni őt arról, hogy függessze fel haragját, és térjen vissza harcolni.
Plautus: Pseudolus, 945. Erasmus ezt a kifejezést: obtrudere palpum sz6lasmondasként
azonosítja, bár magyarázata, miszerint az ideges lovakat nyugtatták a lovászok
tapssal, helytelen.
„Laetus sum laudari me abs te, pater, a laudato viro”. — „Örvendek, apäm, hogy te, a
dicsöitett ferfiü, dicsersz engem.” Poliziano a Naevius elveszett szinjätekäböl szär¬
mazó idézetet Cicerótól veszi, aki azt számos helyen hozza: Tusculanumi beszélgeté¬
sek, IV, 64; Levelek barátaihoz, V, 12, 7; XV, 6, 1. Seneca is idézi: Levelek, 102, 16.
Magyarán Callimachust dicséri játékos formában, mert ő is , dicsőített".
Itt gondolhatnánk Poliziano patrönusära, Lorenzo de’ Medicire, a következö mon¬
datokböl azonban az derül ki, hogy Callimachus lenne a , gazdája".
Az előbbi mondatban a vezdibilis, venalis kifejezések az ókori rabszolgákra utalnak,
itt pedig arra céloz Poliziano, hogy a rabszolgáknak nem lehetett semmiféle tulaj¬
dona, tehát a saját híre sem a tulajdona.
Horatius: Ars poetica, a már idézett 343 és 333—334 (a költészetben a dulce— , kellemes"
és az utile — , hasznos" vegyítéséről): , Aut prodesse volunt aut delectare poetae/aut simul
et iucunda et idonea dicere vitae."— , Vagy használni akar vagy tetszeni vágyik az ének,
/ vagy kidalolni a "kellemes és hasznos" tudományát." (Bede Anna fordítása.)
Lásd a II, 9, 248. jegyzet.
Urbanissimus—a ,legvarosiasabb”, szójáték a tanköltemény címével: ruszicus— , falusi".
Horatius: Ars poetica, 143. „Non fumum ex fulgore, sed ex fumo dare lucem / cogitat” —
, Nem lángból füstöt; füstből kell fényt kiemelni". (Bede Anna fordítása)
289