Oldal 290 [290]
építészek élete, vál., bev., életrajzok Vayer Lajos, ford. Zsámboki Zoltán, Budapest,
Magyar Helikon — Európa, 1973, 185—200.
Bacchusnak, avagy Libernek még a köztársaság korában elhíresült ünnepei voltak a
bacchanáliák, amelyeket végül Kr. e. 186-ban betiltott a szenátus. Ezekre költötték
az ifjak és a leányok által váltakozva egymásnak énekelt gúnyverseket, az ún.
Fescenninusokat, amelyek az etruriai Fescennia városról kapták nevüket.
Az eredetiben , lógó füllel" — demissis auriculis —, de ugyanez a kifejezés értelme.
A kép Horatiustél szarmazik, Satyrae, 1, 9, 21 (demitto auriculas), ahol egy szamar a
hátán levő málha miatt nyög. Vö. Erasmus: Adagia, IV, 6, 100.
Utalás arra a szokásra, hogy a bivalyoknak (és egyéb nagytestű állatoknak) karikát
fűztek az orrába, amelynél fogva vezették őket. Vö. Erasmus: Adagia, II, 1, 19.
Utalás id. Plinius: Nazuralis Historia, XXXIV, 24 e kifejezésére: guam oculatissimo
loco, ahol a római szenátusnak azt a határozatát tárgyalja, hogy a Forum legszembe¬
tűnőbb helyén, a szónoki emelvényen állítsák fel Gnaeius Octavianus szobrát, akit
követként gyilkoltak meg.
Mert Poliziano belekapaszkodik, amikor Ermolao elindulna, így az el fog szakadni.
Niccolö Seratico, miländi humanista.
Poliziano 1478 augusztusäban fejezte be Problemata-forditäsät, mikent az Aldo Ma¬
nuzio által kiadott Poliziano-összkiadásban a fordításhoz csatolt levélből értesülhe¬
tünk róla.
Domenico Grimani (1461-1523), biboros és humanista, jelentős velencei politikai
szereplő, szintén hires volt gazdag kényv- és mütärgygyüjtemenyeröl.
A drága pergament újrahasznosították úgy, hogy a szükségtelenné vált írást horzskővel
ledörzsölték róla, erre utal Poliziano megjegyzése. Az újraírt pergamen neve
palimpsestum.
Jacopo Antiquari (1444-1512), Milan6é kiemelkedő irodalmi és politikai személyi¬
sége, Poliziano és más humanisták közeli barátja, vö. a III. könyv 18-24. es IV. könyv
1-2. leveleit és az elôtte 4116 életrajzot. Jacopo Gherardi (1434-1516), volterrai hu¬
manista, püspök és diplomata.
Utalás Cicero: De officiis, III, 77-re, ahol Cicero egy, a becstiletességre hasznalt régi
közmondást idéz fel: , Cum enim fidem alicuius bonitatemque laudant, dignum esse dicunt,
quicum in tenebris mices.” — , Amikor ugyanis valaki megbízhatóságát és jóságát di¬
csérik, azt mondják, vele még a sötétben is lehet játszani." A micare digitis egy kő¬
papír-olló-hoz hasonló játék volt: az egyik játékos hirtelen kinyújtotta, majd
összezárta az ujjait, a másiknak az ujjak számát kellett kitalálni. (Az olaszoknál mora
néven élt tovább.) Dona nyilvánvalóan játszik a két kifejezéssel: micare—dimicare.
Pindaros: Pythéi ódák, I, 85—87. , Mindazonáltal (mivel a szánalomnál jobb az irigy¬
ség), ne hagyj fel a szép tettekkel, igazsággal kormányozd...! A mondat végén ezt
a szót hagyja el Dona: orparóv — , sereged". Ehelyett áll a /atinas literas. Pindar: The
Odes of Pindar including the Principal Fragments. With an Introduction and an English
Translation by Sir Jobn Sandys, Litt.D., FBA, Cambridge-London, Harvard Univer¬
sity Press — William Heinemann Ltd., 1937.
Utalás Horatius Ars poeticája híres sorára (343): Omne tulit punctum, gui miscuit utile
dulci... (Az kapja az összes szavazatot, aki vegyíti a hasznost a kellemessel.)
288