Oldal 291 [291]
OCR
Ezt a levelet is beillesztette Poliziano a gyűjteménybe, ez a III. könyv 18. levél, lásd ott. Latinul Poliziano a római jogrend szóhasználatával él, a praerogativus azokra a szenátorokra vonatkozó jelző, akiket minden kérdéses ügyben elsőként kérdeztek meg. Tudniillik az előző, II, 14. levelet. Poliziano számára. Kegyes hazugság, amely feledtetni igyekszik azokat a hónapokat 1479—-1480-ban, amikor Lorenzo a Firenzei Köztársaság ügyeit intézvén Nápolyba hajózott, Poliziano pedig Emiliában, Romagnában és Venetóban utazgatott, és keresett pártfogót magának. Egy ideig Francesco Gonzaga udvarában időzött Mantovában, ahol két nap alatt megírta számára a Fabula di Orfeo című pásztorjátékot, amely egy későbbi átdolgozást követően Monteverdi első operájának a szövegkönyve lett. Polizianót. Girolamo Donato kiemelkedő egyházi funkcióira utal. III. KÖNYV Levelezés Callimachus Experiensszel Homeros: Ilias, IX, 312-313. Achilleus feleli ezt Odysseusnak, aki beszedevel igyekszik meggyőzni őt arról, hogy függessze fel haragját, és térjen vissza harcolni. Plautus: Pseudolus, 945. Erasmus ezt a kifejezést: obtrudere palpum sz6lasmondasként azonosítja, bár magyarázata, miszerint az ideges lovakat nyugtatták a lovászok tapssal, helytelen. „Laetus sum laudari me abs te, pater, a laudato viro”. — „Örvendek, apäm, hogy te, a dicsöitett ferfiü, dicsersz engem.” Poliziano a Naevius elveszett szinjätekäböl szärmazó idézetet Cicerótól veszi, aki azt számos helyen hozza: Tusculanumi beszélgetések, IV, 64; Levelek barátaihoz, V, 12, 7; XV, 6, 1. Seneca is idézi: Levelek, 102, 16. Magyarán Callimachust dicséri játékos formában, mert ő is , dicsőített". Itt gondolhatnánk Poliziano patrönusära, Lorenzo de’ Medicire, a következö mondatokböl azonban az derül ki, hogy Callimachus lenne a , gazdája". Az előbbi mondatban a vezdibilis, venalis kifejezések az ókori rabszolgákra utalnak, itt pedig arra céloz Poliziano, hogy a rabszolgáknak nem lehetett semmiféle tulajdona, tehát a saját híre sem a tulajdona. Horatius: Ars poetica, a már idézett 343 és 333—334 (a költészetben a dulce— , kellemes" és az utile — , hasznos" vegyítéséről): , Aut prodesse volunt aut delectare poetae/aut simul et iucunda et idonea dicere vitae."— , Vagy használni akar vagy tetszeni vágyik az ének, / vagy kidalolni a "kellemes és hasznos" tudományát." (Bede Anna fordítása.) Lásd a II, 9, 248. jegyzet. Urbanissimus—a ,legvarosiasabb”, szójáték a tanköltemény címével: ruszicus— , falusi". Horatius: Ars poetica, 143. „Non fumum ex fulgore, sed ex fumo dare lucem / cogitat” — , Nem lángból füstöt; füstből kell fényt kiemelni". (Bede Anna fordítása) 289
