Page 125 [125]
OCR
műveit illetően. Ambrogio Iraversari és Marsilio Ficino Dénes-tanulmányait követően Donato az első velencei humanista, aki Dénes leveleit (Epistulae) és az Isten neveiről szóló traktátusát (De divinis nominibus) latinra fordítja. Az utóbbi sajnos elveszett, a levelek fordítása azonban kéziratban fennmaradt. Szintén fennmaradt néhány részlet latin fordítása tőle Damaszkuszi János műveiből, főként a De fide orthodoxa [Az igaz hitről] címűből. Jelentős a fordítói munkássága. A görögről latinra fordított filozófiai művek közülazonban csak 1495-ben jelentmeg Aphrodisiai Alexandros De animájából készített átültetése, Bresciában, Bernardino Misinta nyomdájában, szeptember 13-án. Miként Poliziano 1490. április 22-én Donatóhoz írt leveléből (Epistolae II, 13) megtudjuk, Poliziano is elkezdte Alexandrosnak egyéb műveit fordítani, akitől egyébként a Problematát már átültette, de nem adta ki. Azonban amikor értesült róla, hogy Girolamo már előrehaladt a munkában, előzékenyen visszalépett. Így Donatóé volt az első latin nyelvű, nyomtatásban is megjelent Alexandros, amely második kiadását 1502-ben érte meg, Velencében. 1496ban Misinta kiadta még Girolamo fordítását Aranyszájú Jánosnak a korinthosziakhoz írt első levél 11. mondatát tárgyaló homéliájából. Levelezőtársai között megemlíthetjük a közeli jóbarátokat, Ermolao Barbarót és Giovanni Pico della Mirandolát, valamint Marsilio Ficinót, Polizianót, Pietro Bemböt, Aldo Manuziöt, Domenico Grimanit &s Marcantonio Sabellicöt. Kortársai és közvetlen utókora nagyra becsülte tudását: Erasmus, Francesco Pisani és sokan mások elismerőleg nyilatkoznak kutatói tevékenységéről. Bár Margaret L. King (Venetian Humanism, 1986, 368) tévesen közli, hogy Erasmus a Ciceronianusban dicsérte volna ôt, az általa megjelölt helyen ugyanis Poliziano és Barbaro stílusát helyesli. Giovanni Battista Egnazio De exemplis illustrium virorum Venetae civitatis I Velence városa híres fiainak példái] című művében, később Paolo Giovio pedig az E/ogia virorum literis illustrium IKiváló humanisták dicséretel címűben rajzolja meg igen kedvezően Girolamo arcképét. Francesco Sansovino 1581-ben kiadott värostörteneteben: Venetia citta nobilissima et singolare [Velence igen nemes és egyedülällö värosa] mely tisztelettel beszél róla. Többen neki ajánlották munkájukat, például Gasparino Borro a Commentum super tractatum spherae mundi [Kommentar a vilag szférdjarol szóló értekezéshez] című írását, Aldo Manuzio a Dioskuridés- és Nikandroskiadasait, Marcantonio Sabellico helytérténeti mtivét, a De situ Venetae urbist [Velence varosanak fekvése], Pierio Valeriano pedig Lususát [Jaték]. Raffaele Regio mások mellett neki ajánlja Dialogus cum Calphurnio de quattuor locis Quintiliani| Pärbeszed Calphurniöval negy Quintilianus-helyröl] cimü vitairatat. Ermolao Barbaro, Bernardo Bembo és Aldo Manuzio mellett tehat a velencei humanizmus legjobbjai között tartják számon. 123
