Page 115 [115]
hivatalos iratainak, valamint a követek levelezéseinek beillesztésével támo¬
gatta meg. Csak később, némi átdolgozás után, 1495 és 1499 között adta
nyomdába, amikor átfogóbb szemléletű történetfilozófiai művét, a De con¬
scribenda bistoriát IA történetírást] fogalmazta. Ebben főként Livius és Sal¬
lustius műveit elemezve azt fejtegeti, hogy a történetírás, csakúgy, mint a
szépirodalom, alkotó jellegű művészet: egyszerre célja a tanítás, a szórakoz¬
tatás és a megrendítés.
1461-ben megnősült, egy gazdag nápolyi nemeshölgyet, Adriana Sassonét
vette feleségül, és négy gyermeke született. Felesége számára szerelmes
elégiákat, agyermekeknek pedig tizenkét dalt írt, amelyeket a harminchárom
költeményt tartalmazó De amore coniugale [A házastársi szeretet] című elé¬
giafüzérben gyűjtött össze 1485 körül.
1463-ban elkísérte Calabriába tanítványát, Alfonsót, aki annak hercegeként
leverte az ottani mozgolódásokat, majd még szintén ifjú fejjel, 1467 és 1468
között a romagnai hadjáratban legyőzte Colleoninak, a Velencei Köztársaság
zsoldoskapitányának seregét. Pontano 1469-ben Ferrante királytól egy ingat¬
lant kapott, talán nevelői tevékenységének elismeréseként, amely nem mesz¬
sze feküdt a Panormita lakhelyétől. Az ingatlanon új házat és családi sír¬
boltot építtetett, amely máig látogatható. Nápolyba visszatérve 1470-ben írta
meg Charon című, erősen antiklerikális szatíráját, amelyben az emberek
különféle bolondságait, többek közt a babonát célozza meg. 1472-ben fejezi
be politikai példabeszédét De obedientia [Az engedelmesség] cimen, amely¬
ben az elsősorban a földbirtokos nagyuraknak az uralkodó irányában muta¬
tandó engedelmességét tárgyalja. 1471-ben királyi privilégiummal elnyeri a
nápolyi állampolgárságot. Ugyanebben az évben megörökli az elhunyt
Panormita vezető helyét a nápolyi tudósok testvériségében, s háza a tudós
kör székhelyévé válik. 1475-ben kinevezik a kincstárnoki tanácsosok egyi¬
kének — ez a cím inkább tiszteletbeli, ám igen jól jövedelmező —, és ugyan¬
ebben az évben Alfonso calabriai herceg feleségének, Ippolita Sforzának az
első titkára is lesz. Így a hercegné számára folytatott levelezésből tudjuk,
hogy a következő éveket (1482-ig) főként ebben a szolgálatban, Nápolyban
tölti, csak rövid megbízatásokban hagyja hátra az udvart. A firenzei Pazzi¬
összeesküvés után kirobbant katonai konfliktusban 1478—1479-ben Ferrante
eleinte a pápát támogatta, és Lorenzo de Medici személyesen utazott Ná¬
polyba, hogy Firenze részére megnyerje az udvart magának.
Magyar vonatkozással is bír az a háború, amelybe Pontano 1481-ben
Alfonsót elkísérte: miután a törökök elfoglalták az apuliai Otrantót, a IV.
Sixtus pápa által meghirdetett keresztes hadjáratban Ferrante ellenük vonult,
és veje, Mátyás seregét is segítségül hívta. A magyar segédcsapat körülbelül
113