Seite 48 [48]
vizsgálsz engem, csak csekély, jelentéktelen és szűkös dolgokra lelsz. Tapasz¬
talatlan újonc vagyok, aki csak most lépett ki a tudatlanság homályából, még
szinte egyetlen lépést sem tettem előre. Örülhetek neki, ha a tudósok maguk
közé számítanak. A , nagy tudású" jelző valami egész mást takar, ami terád
és a magadfajtákra jellemző. Az ilyen magasztos címek hozzám nem illenek,
hiszen az irodalmi tanulmányok velejét nemcsak hogy nem tanulmányoztam
át alaposan, de amit láttam, azt is egyelőre csak úgy messziről. Igyekszem
majd (már most is azon vagyok) olyanná válni, amilyennek most hirdetsz
engem, olyan emberré, amilyennek gondolsz, vagy szeretnéd, hogy legyek.
2. Addig is téged foglak utánozni, Angelo, aki görög írásaidban azzal
mentegeted magad, hogy latinos vagy, latin munkáidban pedig, hogy görö¬
gös. Hasonló egérutat fogok választani: hogy a költők és szónokok azért
helyeseljék műveimet, amiért bölcselkedem, a filozófusok pedig azért, mert
szónoki és költői elemeket csempészek írásaimba. Mindazonáltal velem
egészen más a helyzet, mint veled, hiszen (a mondás szerint) két szék között
a pad alá esem," s végül sem költő, sem szónok, sem filozófus nem leszek.
Te olyan jól megfelelsz mindkét szerepednek, hogy nem is igazán világos,
melyikben vagy jobb. A görög és latin tanulmányokat is olyan gyönyörűen
felöleled, hogy mint egy jó koktélban, összeolvadnak benned a nyelvek, és
már nem lehet könnyen eldönteni, melyik volt az eredeti és melyik az idegen.
Hogy latin nyelvű műveidet ne is említsem (ezeket illetően ugyan kinek
engednéd át az első helyet?), ki hinné — amint azt Hadrianusról feljegyezték
-, hogy egy római ilyen jól tud görögül?" Manuele barátunk, midőn levele¬
det olvasta, megesküdött rá, hogy maga Athén nincs ennyire attikai!
3. Kedves Angelo, távol álljon a hízelgés tőlem, de te olyan vagy, hogy
kortársaink közül legfeljebb egy vagy két tudós mérhető össze veled (vagy
tán egy sem)! Ha többen lennének ilyenek, akkor századunknak nem lenne
mit irigyelnie az ókortól. Kérlek, amennyire csak tőled telik, állj neki, és verd
le a rozsdát, hozd vissza a feledésből, rázd fel a tespedtségből az irodalmi
tudományokat," hogy a római nyelv csillogását az idő vasfoga teljesen el ne
koptassa! Kalapálj ki mindig valami újat, ami a latin ügyét segíti és neveze¬
tessé teszi, s tegyél róla, hogy amid csak otthon van, végre megjelenjen a
tudósok közös javára!
Élj boldogul!"
46