Oldal 44 [44]
panaszkodjunk; szolgaságot, legyőzetést ne ismerjünk; cselekedeteinkben és
ne szónoklatokban bölcselkedjünk; s ha még újoncok vagyunk, akkor úgy
tartsuk szemmel magunkat, mint az ellenségünket; hogy ne törődjünk má¬
sok rólunk alkotott véleményével, és az efféle dolgokat, mint amihez nincs
közünk, inkább ne is vegyük figyelembe, mint hogy cáfolni igyekeznénk;
úgy várjuk kitűzött napunkat, mint az utazók a fogadót; a tulajdonunkban
levő dolgokat használjuk, de ne váljunk a rabjaivá; kedveljük a csöndet, sem¬
mi ne hagyja el a szánkat, amit alaposan meg nem rágtunk; mások ritkán
váljanak számunkra nevetség tárgyává, mi pedig soha mások számára; s hogy
az egész Epiktétost dióhéjban összefoglaljam, alaposan megtanultuk mind
tűrni a nehézségeket, mind tartózkodni a gyonyéroktél.*
3. Lásd, hogy átalakítottuk életünk minden mozzanatát a te Epiktétosod
nyomán! Lásd, milyen gyorsan tettük ezt, hogy sztoikusok legyünk még
ebben a tekintetben is, akik erre figyelmeztetnek minket: , Ha az ember nem
fejlődik, lemarad."?" Noha másokon is csodálkoztam, akik ily hirtelen vál¬
tottak, magamon mégis a leginkább, hiszen mindig a Lykaionban és az
Akadémiában forgolódtam, a Csarnokban viszont soha. Az öreg előadása
azonban annyira meggyőzött, hogy az ő nézeteihez álltam át nemcsak lá¬
bammal, de kezemmel, sőt egész testemben is.
El} boldogul!
VI.
Angelo Poliziano Giovanni Pico della Mirandolanak
1. Leveled oly sokat jelent számomra, kedves Picóm, hogy el sem tudom
képzelni, miként érhetne fel vele válaszom. Másfelől kedvességed oly határ¬
talan, hogy úgy vélem, bármi indul útnak tőlem, te jó néven veszed majd.
Ha szavaim nem hagynának cserben, megkísérelném tehetséged, műveltsé¬
ged, ékesszólásod méltó dicséretét. Ám attól félek, hogy kénytelen lennék e
hatalmas dicséretet, amint Flaccus mondja,” tehetségem híján elkoptatni.
Ezért Timanthés példáját fogom követni," s amit ecsetemmel nem tudok
kifejezni, arra fátylat borítok. Ha pedig nekem kellene biztatnom azt, aki
már így is mindenki számára példaképül szolgálhat, akkor az én Picómat
úgy fogom biztatni, mint Agamemnón a mykénéi Teukrost: , Csak mindég
így lőjj!"
2. Tudom, hogy sok mindenért tartozom neked, ezeket nem szándékozom
egyenként felsorolni, ám irántam való jótéteményeidhez hozzájön most tudós
barátunk, Manuele ékesszóló levele, ? mely a Hyméttos hegyének" mézénél
(ahol azt gyűjtötte) és minden nektárnál édesebb. Őt szinte Glaukosszá
42