Page 40 [40]
II.
Giovanni Pico della Mirandola*® Angelo Polizianönak
1. Minthogy múzsáim zsengéjét, amelyekben még ifjú koromban Szerelme¬
immel játszadoztam, öt kötetbe szerkesztettem, itt küldöm neked az elsőt."
A többit is küldöm majd, ha benned barátomra és nem egy hízelgőre lelek.
Azzal a feltétellel érkeznek ugyanis hozzád, hogy ostorozd és zabolázd meg
őket, hogy tévedéseikért körömpróba révén nyársakkal fizessék meg bünte¬
tésüket." Igazságos és ne méltánytalan, vagyis szigorú és ne elnéző bírájuk
légy! Hisz mi lehetne nagyobb méltánytalanság, mint becsapni a barátod,
akinek minden bizodalma tebenned van??? Nem vagyok olyan érzékeny
természetű, hogy egy olyan ember javításait visszautasítsam, aki a barátom.
Sőt, sem te, sem más el nem hinné, mennyire elégedetlen vagyok e verseim¬
mel, s még azokat illetően is, amelyek jobban tetszenek, mennyire félek attól,
hogy amint Catullus mondja, egyfajta Suffenus legyek." Ezért kérlek, ne
tagadd meg a segítséged legkedvesebb barátodtól e szép és nemes dologban."
Élj boldogul!
IV.
Angelo Poliziano Giovanni Pico della Mirandolának
1. Csakugyan furfangos férfi vagy, hogy Szerelmeidhez igyekszel engedni en¬
gem, s azt kívánod tőlem, aki ritkán vonom össze a szemöldökömet,? hogy
ilyen szép gyermekeket olyan komolyan és szigorúan fogadjak. Azt mondják,
egyedül Ámor fektette két vállra Pán istent, miután a küzdőtérre hívta. Hogy
gondolod, hogy é én szembeszállhatnék Venus egész seregével? Ám mégis, te
követeled ezt, igen, te, Pico, akitől vétek lenne bármit megtagadni. Ezért meg¬
kértem közülük néhányat, hogy viseljék el, ha kicsit ráncba szedem őket. S nem
is a bíró (hogy így szeress engem mindenkor), hanem Mómos alakját öltöttem
magamra, akiről azt mondja a mítosz, hogy amikor nem talált semmi kivetni¬
valót Venusban, a szandálját ócsárolta. Belenyúltam tehát néhány verssorodba,
nem mintha nem tetszettek volna, hanem mert úgy tűnt, hogy mintegy lovag¬
rendűek révén helyet adtak az úgymond szenátoroknak és patríciusoknak.
Egyetlen közrendűbe sem futottam bele!" Ám bizonyos vagyok benne, hogy
ezeken a helyeken sem ítéleted, hanem akaratod hiányzott, hiszen, mint
mondják, Nasód számára is jobban tetszett az az arc, amely anyajegyet viselt."
2. Itt küldöm tehát neked őket, és egy sztoikus kísérőt adok melléjük."
Remélem, csak , kölcsön kenyér™” gyanánt verik el ezen a port, és nem figu¬
rázzák ki teljesen. Bárhogy is lesz, most már van min a szigorú öregnek"
38