996-os értékével. Hasonlóan gyengébb jövedelmezőséget biztosított a MÁH
ingatlanällomänya is, a PMKB ingatlanjai évi kb. 7%-ot jovedelmeztek, mig
a másik intézeté maximum 39-ot, 1926-ban mindössze 1,5%-ot.”!
A Hitelbank Weiss Fülöppel tárgyaló francia részvényese nem értett egyet
azzal, hogy a két bank értéke teljesen összehasonítható a mérlegtételek egy¬
bevetése alapján. Elismerte ugyan, hogy a MÁH-nak sok olyan részvénye
van, amelynek a hozama gyenge, sőt gyakran semmi, mint például a Ganz
vagy a Magyar Általános Kőszénbánya esetében, ezek az értékpapírok mégis
jelentős értéket képviseltek. A külföldi részvényesek szemében a Hitelbank
értékét olyan tényezők is növelték, amelyek ugyan nem jelentek meg közvet¬
lenül az adatokban, mégis nagyon fontosak voltak, mint például a bank veze¬
tőinek szorosabb kapcsolata a kormányzattal, kiterjedtebb ipari klientúrája,
nagyobb szerepe az ország gazdasági, ipari életében.?
Bár a Hitelbank vezetői belátták, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi
Bankkal való egyesülés sok szempontból előnyös lett volna, mégis tartot¬
tak e lépés várható következményeitől. A tranzakció egyetlen szervezetben
egyesítette volna Magyarország két legnagyobb pénzintézetét, és a tekinté¬
lyes vagyonnal és tartalékokkal rendelkező, nagy múltú intézettel való egy¬
beolvadás megoldotta volna a Hitelbank kínzó likviditáshiány-problémáját
is. A fúzió fontos hozadékaként értékelték Weiss Fülöpnek és vezérkarának
figyelemre méltó pénzügyi kompetenciáját is." Mégis úgy gondolták, hogy
az egyesülést nagyon nehéz lenne megvalósítani. A tárgyalások során nem
sikerült olyan módszert találni, amely biztosította volna az egybeolvadó in¬
tézetek értékének reális, mind a két fél számára elfogadható meghatározását.
A személyi kérdések jelentették a másik megoldhatatlannak tűnő problémát,
mivel az új szervezet nyilvánvalóan nem tudta volna mindkét igazgatóság
összes tagját átvenni. A Hitelbankban ráadásul még attól is féltek, hogy sú¬
lyos nehézségeket okozna Weiss Fülöp autokratikus jelleme. Előre lehetett
látni azt is, hogy a közvélemény, de a kormányzat sem fogadná szívesen a két
nagybank egyesülését, várhatóan magas piaci részesedése, monopolhelyze¬
te miatt. A lehetséges következményeket mérlegelő elemzés szerint Bethlen
István miniszterelnök támogatta a kilátásba helyezett fúziót, mivel tévesen
abból indult ki, hogy a bizalmasának számító Scitovszky Tibor révén, akit
a miniszterelnök az új bank élére szánt, majd jelentős befolyást gyakorolhat