megvásárolja a bank 250 ezer részvényét 14 millió pengőért, a bank azonban
két éven belül visszavásárolhatta a részvényeket az államtól." Az állam így
a MAH főrészvényese lett, hiszen a bank részvényeinek 3096-a a tulajdonába
került. A részvénycsomag és a pénzügyi segítség fejében azonban a kormány
szigorú feltételeket támasztott.
A július 22-én aláírt megállapodás szerint a Hitelbanknak kötelezettséget
kellett vállalnia arra, hogy csökkenti üzleti költségeit, alkalmazottai létszá¬
mát és illetményeit. Az ügyvezető igazgatók önként vállalkoztak arra, hogy
csökkentik járandóságaikat. A Hitelbanknak az érdekkörébe tartozó ipar¬
vállalatokat is rá kellett szorítania a takarékosságra. A megállapodásban a
kormány arra is kötelezte a bankot, hogy a józan és óvatos bankpolitika alap¬
elveit érvényesítse az üzletpolitikájában, vagyis: , az intézet üzletköre össz¬
hangba hozassék az intézet rendelkezésére álló saját tőkékkel. Kellő összhang
létesíttessék az intézet által igénybe vett idegen tőkék és az általa eszközölt
kihelyezések mértéke és időtartama között. E végből az intézet iparkodni fog,
hogy ipari üzletkörét megfelelően szűkítse." A megállapodás feljogosította a
pénzügyminisztert arra, hogy egy vétójoggal felruházott , bizalmi embert"
nevezzen ki, aki a bankban ellenőrzi a szerződésben rögzített elvek végrehaj¬
tását, és jogában állt megvétózniaa MÁH minden, általa helytelennek tartott
intézkedését."
Az ígért 30 millió pengőből végül csak 5 millió pengőt utalt át készpénz¬
ben a szorult pénzügyi helyzetben levő kincstár, a fennmaradó 25 milliót
kincstárjegyekben kapta meg a Hitelbank. Ez a bank nyilvánosságra hozott
félévi mérlegének kozmetikázására elegendő volt, a gondokat azonban nem
oldotta meg. A bank fizetőképességének fenntartása érdekében 1931. szep¬
tember 4-én újabb megbeszélésre kellett sort keríteni a jegybank, a Pénzügy¬
minisztérium, a Pénzintézeti Központ és a MÁH vezetői között, ahol a Hi¬
telbank azt kérte az államkincstártól, hogy helyezzen el egy 10 millió pengős
betétet a Pénzintézeti Központnál, amelyből szükség esetén pénzt hívhat le."
A kormányzati segítség dacára a Hitelbank helyzetének megnyugtató ren¬
dezésére a következő években sem került sor. Augusztusban a Nemzetközi
Fizetések Bankjának vezérigazgató-helyettese tárgyalt Budapesten. Porters
augusztus 17-én ezúttal egy tízpontos kibontakozási tervet ajánlott a kor¬
mánynak, amelyben két pont is foglalkozott a bankok kérdésével. Ekkorra
ugyanis kiderült, hogy a válság nem kizárólag a Hitelbankot érintette, hanem
a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankon kívül jóformán az összes pénzintézet