Page 41 [41]
A nagy válság nagy magyarázatai s 39
gyarázza a válság legnagyobb részét. Egyetértettek viszont Cole és Ohanian
következtetéseivel a New Deal gazdasagpolitikajardl.*
A nagy válság Németországban
Az európai történészek körében is intenzív érdeklődés mutatkozik az utóbbi
évtizedekben a nagy válság története iránt. Számos fontos publikáció jelent
meg, amelyek új összefüggésekkel gazdagították a korábbi képet, lényeges
kérdésekben szóltak hozzá a válság természetéről folyó szakmai vitához, bi¬
zonyítva, hogy nemcsak az USA szerepét érdemes megvizsgálni, hanem a
fejlett és kevésbé fejlett európai országok is jelentős hatással voltak a krízis
történetére.
Albrecht Ritschl - a London School of Economics professzora - a kvanti¬
tativ gazdasägtörtenet-iräs újabb generációjának képviselőjeként már régebb
óta foglalkozik a nagy válság németországi történetével. Reparations, Deficits,
and Debt Default: the Great Depression in Germany című, 2012-ben megje¬
lent tanulmányában Németországnak, az USA mellett a válság másik nagy
vesztesének az 1920-1930-as évekbeli makrogazdasági folyamatait vizsgálta,
a világháborús jóvátétel kérdését helyezve az elemzés középpontjába." Az
írás rámutat arra, hogy 1924-től kezdve mindig jelentős befolyással voltak
a nemzetközi tőkeáramlásra és a német fizetési mérleg alakulására az egyes
jóvátételi rezsimek közötti váltások - a Dawes- és a Young-terv, majd a jó¬
vátételi kötelezettségek felfüggesztése 1931-ben és eltörlése 1932-ben. Ezek a
váltások egybeestek a német gazdasági ciklus fordulópontjaival, és nemcsak
a belpolitikai helyzetre voltak döntő hatással, de megszabták a belső gazda¬
ságpolitika lehetőségeit és korlátait is.
1924-ben a Dawes-terv olyan módon határozta meg a jóvátétel teljesítésé¬
nek módját, ami Németországot a minél nagyobb külső eladósodásban tette
érdekeltté. A kereskedelmi hitelek adósságszolgálatának és az osztalékoknak
az átutalása ugyanis elsőbbséget élvezett a jóvátételi fizetések transzferálá¬
sával szemben, ezért Németország érdeke az lett, hogy minél több kölcsönt
vegyen fel külföldön, hiszen minél többet kellett törlesztenie, annál keve¬
sebb jutott a jóvátétel fizetésére, ráadásul egy jövőbeni valutakrízis lehetővé
tehette, hogy megszabaduljon a jóvátételi terhektől. Ennek következtében
1924-1929 között Németország nagy arányban vett fel külföldi kölcsönöket,
és ebből finanszírozta jóvátételi kötelezettségeit is. 1929-ben a Young-terv
már szorosabb feltételeket szabott: megszüntette a jóvátételi fizetés háttérbe
® Bordo-Erceg-Evans 2001; Bordo 2003; Cole-Ohanian 1999; Ohanian 2009.
34 Ritschl 2012.