Seite 32 [32]
30 s A nagy háborútól a nagy válságig
beavatkozás nélkül is megoldódik a súlyos visszaesés; a kínálat megteremti
majd a maga keresletét. Az osztrák iskola korabeli képviselői (F. A. Hayek,
L. Robbins) a "20-as évek túlméretezett hitelezésére visszavezethető túlzott
beruházások következményének tartották a gazdasági krízist, és szintén elle¬
nezték a kormányzati beavatkozást, mivel a válságot a megelőző fellendülés
hatására szükségszerűen bekövetkező reakciónak gondolták." A "30-as évek¬
ben az Amerikai Egyesült Államokban a kormány és a központi bank (Fe¬
deral Reserve System, röviden Fed) köreiben is sokan osztották a likvidációs
nézőpontot, vagyis hogy a válság a "20-as évek felfokozott spekulációja mi¬
att , kiérdemelt" büntetés, egyfajta szükséges rossz, amely majd megtisztítja,
rendbe teszi a gazdaságot. Hoover elnök is ennek szellemében tevékenyke¬
dett, és még 1952-ben megjelent visszaemlékezéseiben is meg volt győződve
arról, hogy az ortodox pénzügyi politika elveinek következetes alkalmazása
helyreállította volna a gazdaságot."
Keynes kontra Friedman
A válság éveit követően megszülető keynesiánus elméletek alapvetően a be¬
ruházások - például a lakásépítések - visszaesésével vagy a tőkeintenzív be¬
ruházások csökkenésével magyarázták a gazdasági hanyatlást, a Tinbergen
és Samuelson által a 30-as évek végén megalkotott elméleti modellek pedig
az akcelerátor és multiplikátor szerepét" emelték ki. A keynesiánus megköze¬
lítések nem tartalmaztak monetáris tényezőket, mivel Keynes hatástalannak
tartotta a monetáris politikát (lásd a likviditási csapda elméletét), és Irving
Fisher adósságdeflációs koncepcióját is figyelmen kívül hagyták."
A domináns keynesiánus megközelítés cáfolatára született meg 1963-ban
Milton Friedman és Anna Jacobson Schwartz A Monetary History of the Uni¬
ted States, 1867-1960 című munkája, amely a monetarista megközelítés alap¬
5 Bordo 2003: 199.
Parker 2004.
7 — Az akcelerátor-elv szerint az aggregált nettó beruházás a kibocsátás várható változásának nagy¬
ságától függ. A vállalatok szándékolt tőkeállományuk és várható kibocsátásuk állandó arányának
fenntartására törekednek. Ez az elv fontos szerepet játszik a gazdasági ciklusok magyarázatában a
multiplikätor-akcelerätor-kölcsönhatäson keresztül &s a gazdasägi növekedés elméletében.
A multiplikátor a jövedelem megváltozásának és az ezt kiváltó kiadás megváltozásának az ará¬
nya, amely megmutatja, hogy a gazdaságba befektetett egységnyi beruházás hány egységnyi több¬
letjövedelmet eredményez. Fontos szerepe van a keynesi elméletben, a költségvetési többletkiadások
gazdaságot élénkítő hatásának leírására használják.
A multiplikätor-akcelerätor-kölcsönhatäs az üzleti ciklusoknak egy magyarázata, amely a mul¬
tiplikátor és az akcelerátor közötti kölcsönhatásra épít. Samuelson kapcsolta össze először a keynesi
fogyasztasi fiiggvényt és az akcelerator-elvet, Pearce 1993: 20., 384-386.
Bordo 2003: 199.