Seite 32 [32]
OCR
30 s A nagy háborútól a nagy válságig beavatkozás nélkül is megoldódik a súlyos visszaesés; a kínálat megteremti majd a maga keresletét. Az osztrák iskola korabeli képviselői (F. A. Hayek, L. Robbins) a "20-as évek túlméretezett hitelezésére visszavezethető túlzott beruházások következményének tartották a gazdasági krízist, és szintén ellenezték a kormányzati beavatkozást, mivel a válságot a megelőző fellendülés hatására szükségszerűen bekövetkező reakciónak gondolták." A "30-as években az Amerikai Egyesült Államokban a kormány és a központi bank (Federal Reserve System, röviden Fed) köreiben is sokan osztották a likvidációs nézőpontot, vagyis hogy a válság a "20-as évek felfokozott spekulációja miatt , kiérdemelt" büntetés, egyfajta szükséges rossz, amely majd megtisztítja, rendbe teszi a gazdaságot. Hoover elnök is ennek szellemében tevékenykedett, és még 1952-ben megjelent visszaemlékezéseiben is meg volt győződve arról, hogy az ortodox pénzügyi politika elveinek következetes alkalmazása helyreállította volna a gazdaságot." Keynes kontra Friedman A válság éveit követően megszülető keynesiánus elméletek alapvetően a beruházások - például a lakásépítések - visszaesésével vagy a tőkeintenzív beruházások csökkenésével magyarázták a gazdasági hanyatlást, a Tinbergen és Samuelson által a 30-as évek végén megalkotott elméleti modellek pedig az akcelerátor és multiplikátor szerepét" emelték ki. A keynesiánus megközelítések nem tartalmaztak monetáris tényezőket, mivel Keynes hatástalannak tartotta a monetáris politikát (lásd a likviditási csapda elméletét), és Irving Fisher adósságdeflációs koncepcióját is figyelmen kívül hagyták." A domináns keynesiánus megközelítés cáfolatára született meg 1963-ban Milton Friedman és Anna Jacobson Schwartz A Monetary History of the United States, 1867-1960 című munkája, amely a monetarista megközelítés alap5 Bordo 2003: 199. Parker 2004. 7 — Az akcelerátor-elv szerint az aggregált nettó beruházás a kibocsátás várható változásának nagyságától függ. A vállalatok szándékolt tőkeállományuk és várható kibocsátásuk állandó arányának fenntartására törekednek. Ez az elv fontos szerepet játszik a gazdasági ciklusok magyarázatában a multiplikätor-akcelerätor-kölcsönhatäson keresztül &s a gazdasägi növekedés elméletében. A multiplikátor a jövedelem megváltozásának és az ezt kiváltó kiadás megváltozásának az aránya, amely megmutatja, hogy a gazdaságba befektetett egységnyi beruházás hány egységnyi többletjövedelmet eredményez. Fontos szerepe van a keynesi elméletben, a költségvetési többletkiadások gazdaságot élénkítő hatásának leírására használják. A multiplikätor-akcelerätor-kölcsönhatäs az üzleti ciklusoknak egy magyarázata, amely a multiplikátor és az akcelerátor közötti kölcsönhatásra épít. Samuelson kapcsolta össze először a keynesi fogyasztasi fiiggvényt és az akcelerator-elvet, Pearce 1993: 20., 384-386. Bordo 2003: 199.
