A német célok még inkább egyértelműek voltak, Európa katonai meghódí¬
tására, a versailles-i békeszerződés megváltoztatására törekedtek kezdettől
fogva. A gazdaságot és a bankokat egyaránt az újrafegyverkezési politika
szolgálatába állították."
A második négyéves terv (1936—1940) fő célja az volt, hogy Németországot
négy év alatt felkészítse az újabb háborúra, amit a hadigazdasági potenciál
erőltetett ütemű kiépítésével, a gazdaság blokádra való felkészítésével, keres¬
kedelmi autarkiával kívántak elérni. A terv irányítására Göring kapott telj¬
hatalmat, a vezetése alatt álló Négyéves Terv Hivatala (Vierjahresplan Behör¬
de) az egész gazdaságra kierjedő hatáskörrel rendelkezett. A hatóság vezetői
- hasonlóan az I. világháború alatti hadigazdasági központokhoz - katonák,
ez esetben a Luftwaffe tisztjei és gyáriparosok (például Carl Krauch, az IG
Farben igazgatóságának tagja, 1940-től elnöke) voltak. 1938-tól a négyéves
terv beruházásait drasztikusan megemelték, és a haditermelés szempontjá¬
ból legfontosabb ágazatokra, elsősorban a vegyiparra koncentrálták. 1940¬
ben Hitler további négy évvel meghosszabbította Göring felhatalmazását,
amely már a megszállt területekre is kiterjedt."
A hadigazdasági rendszerek és a két világháború közötti nagy válság ta¬
pasztalatai hatására született meg a makroökonómia tudománya is a 30-as
évek végén. A gazdasági beavatkozások értelmezésére tett első elméleti kísér¬
letek szerzői gyakran szkeptikusak voltak a piaci erőkkel szemben, elutasító¬
ak a monetáris politika eszközei iránt, viszont optimistán ítélték meg a kor¬
mányzati beavatkozások szerepét és gazdasági aktivitásra gyakorolt hatását.
Az ekkor formálódó gazdaságpolitikai eszköztárt 1945 után kipróbálták, s az
az 1970-es évekig meghatározó szerepet játszott a nyugati piacgazdaságok¬
ban.”
A 19. században a globalizáció folyamata korábban nem tapasztalt mértékben
felgyorsult. A világgazdaság növekedése mellett különösen nagy ütemben
bővült a világkereskedelem és a nemzetközi tőkeáramlás, multinacionális
vállalatok ezrei jelentek meg. Az 1820-as évektől a 19. század végéig a nem¬
zetközi kereskedelem átlagosan évi 3,590-kal nőtt. Az első globális gazdaság
létrejöttében nagy szerepe volt az európai és észak-amerikai országok iparo¬
sodásának és az európai országok gyarmatosító tevékenységének. A kedvező