Seite 18 [18]
16 e A nagy háborútól a nagy válságig
ság ellenőrzésére és a nemzetgazdaságoknak a krízisektől való megóvására.
Az ekkor elindult folyamatok az 1945 utáni évtizedekben tovább folytatód¬
tak az 1970-es és 1980-as évekig, amikor világszerte megkezdődött a deregu¬
larizáció és a reprivatizáció.
Sokan úgy gondolták, hogy a háború alatti állami gazdaságirányítást a
fegyverszünet után is fenn kellene tartani, mert ez felgyorsíthatná az európai
gazdaság rekonstrukcióját és a világgazdaságba való reintegrációját, hosz¬
szabb távon pedig megváltoztathatná magát a kapitalista rendszert is. A brit
Munkáspárt 1918 júniusában meghirdetett Labour and the New Social Order
nevű békeprogramjában a termelés és az értékesítés tervezését, a fontosabb
kulcsiparágak államosítását javasolta. A győztes országokban a tervgazdaság
kiépítésére vonatkozó elképzelések nem kaptak támogatást, a kormányok és
az üzleti körök egyaránt a háborús gazdasági kötöttségek gyors lebontását
szorgalmazták. Németországban viszont nagyobb visszhangja volt Möllen¬
dorff es Wissell szervezett kapitalizmusröl szölö tervezeteinek vagy Othmar
Spann új rendi államról szóló téziseinek, bár a weimari Németországban sem
valósultak meg ezek."
A "30-as években azonban az I. világháború alatt kikísérletezett hadigaz¬
dasági modell számos elemét felhasználó tervgazdaságok jöttek létre Európa
több országában. Elsőként a sztálini Szovjetunió indította el ötéves terveit
1928-ban, a náci Németország négyéves tervek rendszerét vezette be 1936¬
ban, állami tervgazdaságot épített ki a salazari Portugália is. A gazdasági
tervezés jelen volt Svédországban vagy a New Deal időszakában az Egyesült
Államokban is. Magyarországon az első gazdasági terv az 1938-ban elin¬
dított ötéves beruházási terv volt, amelyet meghirdetésének helyéről győri
programnak is szoktak nevezni.
A két világháború között létrejött szovjet és német tervgazdaságok a hadi¬
gazdasági rendszerek számos elemét tartalmazták, ilyen volt többek között
a központi árszabályozás, a kötött devizagazdálkodás, a külkereskedelem
állami ellenőrzése, a katonai célokat szolgáló ipari beruházások dominan¬
ciája a fogyasztási célú fejlesztésekkel szemben vagy a gazdasági kényszer
alkalmazása. Az I. világháború hadigazdasági rendszereire emlékeztetett
az a központosított gazdasági bürokrácia is, amely az egész gazdaságot el¬
lenőrizte. Bár a két ország gazdasági rendszere, a tulajdonviszonyok, a piac
szerepe nagyon sokban különbözött egymástól, mindkét államban alapvető ¬
en a katonai mobilizációt és készülődést szolgálta a tervgazdaság bevezetése.
Sztálin támadástól tartott kelet és nyugat felől egyaránt, a gyorsított ütemű
iparosítással és katonai erő kiépítésével akarta a szovjethatalmat megőrizni.
8 Ritschl-Straumann 2010.
1 Hardach 1987: 251-252.