többsége baráti-személyes kapcsolatot ápol a másik kisebbségi és a több¬
ségi magyar közösség tagjaival is. A megkérdezett magyarok 77,590¬
ának van romungró és oláh cigány baráti kapcsolata, mig 12,5%-uk
kizárólag saját etnikai közösségéből bírnak barátokkal. További 7,5%¬
uk magyar és oláh cigány, 2,5%-uk pedig magyar és romungro féllel
alakitott ki barati kapcsolatot.
Amint azt a korábbi fejezetrészekben már rögzítettünk a legkevésbé
kötött személyközi kapcsolatok jellemzően magas arányban jelennek meg
az egyes etnikai részközösségekben. Ezt a megfigyelést a készített interjúk
alapján arra vezethetjük vissza, hogy ebben az esetben az érintkezés csu¬
pán a baráti kapcsolatban érintett két félre korlátozódik, aminek idejét,
időtartamát és a kapcsolattartás fizikai színterét szabadon választhatják
meg. A barátság bipoláris karakterű személyközi viszony, ami az érintett
személyek további kapcsolataira legfeljebb közvetett hatást gyakorol.
A személyek közötti kapcsolatok elemzésének egy szorosabb formája
a szomszédi kapcsolat, amely Hodászon is fontos következtetéseket enged
meg. A vizsgálatba bevont magyarok 37590-a a kérdőíves felmérés idő¬
pontjában csak saját etnikai közösségének tagjaival állt szomszédsági kap¬
csolatban, es mindössze 10%-uk élt olyan háztartásban, ahol a szomszédok
között mindhárom helyi részközösség érintett volt. A megkérdezettek
további 3090-a oláh cigány származású személlyel szomszédos házban élt,
míg a többi esetben vagy csak romungró, vagy magyar származású szom¬
szédja volt.
A téma szempontjából a kutatás fontos összefüggése, hogy amikor a
magyar származásúak esetében az elképzelhető és hipotetikusan elfo¬
gadható más etnikai csoportból származó szomszéd meghatározására
vonatkozott a kérdés, akkor leginkább (4590) az oláh cigányokat valasz¬
tották. Ennek magyarázata, hogy velük kapcsolatban bírnak személyes
és elsősorban a görögkatolikus egyház gyülekezeteiben szerzett tapasz¬
talattal. Ugyanakkor a megkérdezettek 27,5%-a mindharom helyi rész¬
közösség között szívesen élne, ami az etnikai elfogadásról, nyitottságról
árulkodik.
A vizsgált oláh cigány származásúak többsége (5299) saját etnikai közös¬
segeben él, 1870-uk mindhárom helyi részközösséggel szomszédos ingat¬
lanban. A mintában tanulmányozott további esetekben vegyesen, magyar,
romungró és oláh cigány szomszédok mellett. Elméleti szinten azonban
nagyfokú nyitottság jellemzi a csoportot a vegyes etnikai szomszédság
kialakítására vonatkozóan, hisz a megkérdezettek 7090-a szívesen élne tőle
eltérő, akár mindkét helyi etnikai részközösség mellett.