Oldal 109 [109]
Együttélési helyzetek elméleti megközelítése e 107
elemzésére építette." Mindez azt is jelenti, hogy az asszimiláció fogalmi
keretei között a társadalmi hasonulás általánosan érvényes tulajdonságai,
mint például az izolációs és szegregációs események is leírhatók.
A hasonulási folyamat részleteinek a leírására az 1950-60-as években
új elmélet született, ami az asszimilációt egy jól elkülöníthető szakaszok¬
ból álló folyamatkért tárta fel. Milton Gordon amerikai társadalomtudós,
szociológus modelljében az asszimiláció folyamatának hét szakaszát külö¬
nítette el, amely lényegében modellezi egy bevándorló csoport és a befo¬
gadó társadalom találkozásakor az asszimilálódó (bevándorló) fél esetében
bekövetkező változásfolyamatokat.?" Gordon elképzelése szerint az asszi¬
miláció folyamatának mind egyéni, mind csoportszinten lejátszódó folya¬
matait képes modellezni elmélete, ahol az egyes szakaszok egymásra épül¬
nek, és az utolsó fázis jelöli a teljes beolvadást. A kiteljesedett asszimiláció
az, amikor már semmilyen módon nem különböztethető meg az asszimi¬
láns a befogadó féltől.
A gordoni-modell elsö szakasza - amely a migrációval kialakuló együtt¬
élési helyzetek leírására alkalmas — a , megérkezés", amikor a két , idegen"
csoport tagjai találkoznak egymással. Az így létrejövő helyzet, amely során
lehetőség nyílik a kulturális jegyek átvételére, cseréjére. A kulturális asszi¬
milációnak nevezett szakaszban a befogadó fél kulturális mintáinak, nor¬
máinak az átvétele figyelhető meg, és ez eredményezi az akkulturációt.
Gordon fontos megállapítása, hogy a megkezdett akkulturáció nem vonja
maga után szükségszerűen a hasonulás következő szintjeit, tehát a folya¬
mat nem minden esetben végződik teljes asszimilációval.
A második szakaszt strukturális asszimilációnak (integráció) nevezi
Gordon, amely az asszimilációs folyamat egyik fontos mérföldköve,
ugyanis álláspontja szerint, ha az asszimilálódó fél eljut ebbe a szakaszba,
akkor az asszimilációs folyamat részben felgyorsul, részben pedig vissza¬
fordíthatatlanná válik, tehát idővel teljessé válhat. A strukturális integrá¬
ció szakaszára jellemző, hogy az asszimilálódó személy, személyek cso¬
portjai a társadalomba oly módon illeszkednek be, hogy bekapcsolódnak
a befogadó fél intézményi hálózatába — munkát vállalnak, adót fizetnek
— és a befogadó közösség normáit magukra nézvést érvényesnek tekintik.
Ugyanakkor a saját közösségükben a kulturális kötődéseik egy részét
továbbra is fenntartják.
Következő kiemelkedő jelentőségű szakasznak a vegyes házasságok
nagy számban történő előfordulását tekinti. Az így létrejövő biológiai
256 Park-Bourgess 1921: 253-257.
257 V6. Gordon 1964.