Page 98 [98]
96 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG
Folklór hagyományelemek
a kutatási színtér településein
Az etnikai együttélés kortárs folyamatainak megértése során a fontos hagyo¬
mányelemek vizsgálatának megkerülhetetlen részét képezi a folklór szel¬
lemi örökségének tanulmányozása. Az akkulturációs hatásoknak erősen
kitett néprajzi értékű szellemi hagyomány vizsgálata két okból is lényeges
kérdés. Elsősorban azért, mert olyan jellemző, az együtt élő etnikai részkö¬
zösségeket reprezentáló hagyományelemekről van szó, amelyek a csoportok
kulturális és etnikai identitásának reprezentatív alkotói. Másrészt az érin¬
tett színterek magyar és oláh cigány közösségeinek még tetten érhető, vagy
revival jelenségként túlélő szellemi hagyományai, valamint ezek szinte tel¬
jes hiánya a romungró közösségek esetében, közvetve fontos hatást gyako¬
rol a lokális etnikai együttélés folyamataira. A folklórelemek sok intézmé¬
nyesült kortárs vidéki kulturális szervezet működésének eszmei alapjaként
a közösségszerveződést katalizáló alkotói a helyi társadalmi folyamatoknak.
A kutatási színterek magyar közösségeinek folklórörökségét tanulmá¬
nyozva az örökség szervesülésének és tudatos ápolásának meghatározható
néhány kiemelkedő eseménye. Az 1950-es években Dancs Lajos kántorta¬
nító Nagyecsedre kerülésével lendületet kapott a helyi szellemi kulturális
örökség iránti érdeklődés és az ezzel társuló módszeres gyűjtőmunka.
Tevékenysége elsősorban a már korábban is nagy múltra visszatekintő
néptánc hagyomány felelevenítésére irányult. A helyi magyar néptánc¬
kultúrában az országos hírnévre szert tett ecsedi verbunk kapta a legki¬
tüntetettebb figyelmet, igaz a páros táncok is lokális dialektusként elisme¬
résre kerültek." A 18-19. században igen elterjedt toborzó a mai napig is
általánosan ismert kulturális , védjegy" a helyi köztudatban." Részben a
közismertség - és nem kevésbé a virtuóz figurakészlet — eredménye, hogy
sok táncegyüttes koreográfiájában megtalálhatjuk. Nagyecsed kiemelkedő
táncosokkal büszkélkedhet, mint Lasa Molnár Lajos, Pokrócz Bulyáki Ger¬
gely, Rákóczi Kovács Gusztáv, valamint Murguly Lajos. A helyiek elmon¬
dásai alapján a város magyar közösségének életében meghatározó, hogy
az országban a település nagyságát tekintve lakosságszám arányosan ide
köthető a legtöbb népművészet mestere és ifjú népművészet mestere cím.?6
234 Vö. Pesovár 1978.
35 A kortárs civil szerveződésekre, és ezáltal az etnikai együttélési helyzetekre gyako¬
rolt hatását lásd a 3. fejezetben.
36 Nagyecsednek hat népművészet mestere és hat ifjú népművészet mestere van. Ez
országos viszonylatban is kiemelkedő eredmény, hiszen jelenleg nincs olyan tele¬