Page 255 [255]
OCR
IDENTITAS- ES EMLEKEZETPOLITIKAI GYAKORLATOK A RENDSZERVALTAS UTAN ? 253 Ehhez azért tudni is kellett valamit. Mi voltunk egy páran, akik aktívan vótunk, akartunk valamit, mindenért lelkesedtünk és tudtunk is. Nélkülünk ezt az új dolgot se lehetett volna megcsinálni. . ."?? A rendszerváltás után erre a kisszámú falusi kulturális elitre a vizsgált településeken két, egymással szorosan összefüggő törekvés volt a jellemző. Az egyik a kommunista ideológia politikai mitoszainak és targyiasult formáinak (a szocialista ünnepeknek, a hivatalos történelemfelfogást képviselő utca- és közneveknek, a lakosság kommunista nevelését szolgáló szovjet emlékműveknek, szobroknak, szoba- és falumúzeumoknak) a megszüntetésére, átalakítására irányuló cselekvések. A másik törekvés a , magyar" nemzeti hagyományok kitalálása, ?? azaz a lokális és etnikai identitást tükröző emlékjelek fúj köztéri szobrok, megemlékezési szertartások, évfordulók és falunapok) létrehozása. Ezek az elittevékenységek — a kelet-európai országok többségéhez hasonlóan — Kárpátalján is egy általánosabb (makroszintű) nemzetállami antikommunista kampányhoz kapcsolódtak;"" ezek egyik elsődleges célja egy posztszovjet nemzeti identitás- és emlékezetpolitika felépítése volt." Ebben a szimbolikus küzdelemben a korábbi vidéki nómenklatúra-elit is fontos és aktív szerepet játszott. A vizsgált falvakban ugyanis ennek a csoportnak a tagjai (a kolhozelnök, a párttitkár, a Komszomol-titkár és más vezető tisztségeket betöltő párttagok) a rendelkezésükre álló erőforrásokkal — kapcsolati, tudás- és pénztőkével - részt vettek a falusi kulturális elit által létrehozott civil kulturális és politikai mozgalmak megalakításában és az azok által képviselt etnikai identitásépítési projektek intézményesítésében. 592 B.7., magyar nő, Csatóerdő. 53 Hobsbawm 1987. 594 A lengyel párhuzamokhoz lásd például: Stola 2012. 595 A folyamat lezárulásaként értékelhető, hogy Ukrajna miniszterelnöke, Petro Porosenko — részben a 2013/2014 telén kirobban kelet-ukrajnai forradalom és külpolitikai konfliktus (az ,orosz-ukrán" háború) hatására — 2015. április 9-én aláírta az ún. ,ekommunizaciés” intézkedéscsomagot, amely az ország totalitárius örökségének , lebontása" érdekében négy törvényt tartalmazott: 1. , A kommunista és a nemzetiszocialista (náci) totalitárius rezsimek elítélésének és szimbólumai propagálásának tilalmáról Ukrajnában" (a totalitárius rezsimeket elítélő törvény, Ne 317-VIII). 2. , A függetlenségért küzdő harcosok jogi státusáról és emlékének tiszteletben tartásáról" (a függetlenségi harcról megemlékező törvény, No. 314-VIII.]. 3. , A nácizmus felett aratott győzelem megörökítéséről a második viläghäborüban, az 1939-1945. evekben” (Ne 315-VIII). 4. „Az 1917-1991-es kommunista totalitärius rezsim elnyomö szerveinek irattärähoz valö hozzäferesröl” (Ne2540). Yuliya Yurchuk szerint ezek az intézkedések egyértelműen egy olyan új emlékezetpolitikai stratégia körvonalait mutatják, amely - szemben a korábbi birodalmi, militarista személetméddal - a nemzeti emlékezetpolitikát transznacionális vagy globális keretekbe ágyazza. Ez az új diskurzus ugyanis már főként , az áldozatok perspektívájából tekint a háborúra, s így általában elítél minden háborút" (Yurchuk 2017: 90-91.) A szerző szerint ezt az új, európai mesternarratívát Ukrajna erőforrásként használja Oroszországgal szemben aktuális nemzet- és geopolitikai céljai legitimálásához.
