Page 255 [255]
IDENTITAS- ES EMLEKEZETPOLITIKAI GYAKORLATOK A RENDSZERVALTAS UTAN ? 253
Ehhez azért tudni is kellett valamit. Mi voltunk egy páran, akik aktívan
vótunk, akartunk valamit, mindenért lelkesedtünk és tudtunk is. Nélkü¬
lünk ezt az új dolgot se lehetett volna megcsinálni. . ."??
A rendszerváltás után erre a kisszámú falusi kulturális elitre a vizsgált tele¬
püléseken két, egymással szorosan összefüggő törekvés volt a jellemző. Az
egyik a kommunista ideológia politikai mitoszainak és targyiasult formáinak
(a szocialista ünnepeknek, a hivatalos történelemfelfogást képviselő utca- és
közneveknek, a lakosság kommunista nevelését szolgáló szovjet emlék¬
műveknek, szobroknak, szoba- és falumúzeumoknak) a megszüntetésére,
átalakítására irányuló cselekvések. A másik törekvés a , magyar" nemzeti
hagyományok kitalálása, ?? azaz a lokális és etnikai identitást tükröző emlék¬
jelek fúj köztéri szobrok, megemlékezési szertartások, évfordulók és falunapok)
létrehozása. Ezek az elittevékenységek — a kelet-európai országok többségéhez
hasonlóan — Kárpátalján is egy általánosabb (makroszintű) nemzetállami
antikommunista kampányhoz kapcsolódtak;"" ezek egyik elsődleges célja
egy posztszovjet nemzeti identitás- és emlékezetpolitika felépítése volt."
Ebben a szimbolikus küzdelemben a korábbi vidéki nómenklatúra-elit
is fontos és aktív szerepet játszott. A vizsgált falvakban ugyanis ennek a
csoportnak a tagjai (a kolhozelnök, a párttitkár, a Komszomol-titkár és más
vezető tisztségeket betöltő párttagok) a rendelkezésükre álló erőforrásokkal
— kapcsolati, tudás- és pénztőkével - részt vettek a falusi kulturális elit által
létrehozott civil kulturális és politikai mozgalmak megalakításában és az
azok által képviselt etnikai identitásépítési projektek intézményesítésében.
592 B.7., magyar nő, Csatóerdő.
53 Hobsbawm 1987.
594 A lengyel párhuzamokhoz lásd például: Stola 2012.
595 A folyamat lezárulásaként értékelhető, hogy Ukrajna miniszterelnöke, Petro Porosenko —
részben a 2013/2014 telén kirobban kelet-ukrajnai forradalom és külpolitikai konfliktus
(az ,orosz-ukrán" háború) hatására — 2015. április 9-én aláírta az ún. ,ekommunizaciés”
intézkedéscsomagot, amely az ország totalitárius örökségének , lebontása" érdekében
négy törvényt tartalmazott: 1. , A kommunista és a nemzetiszocialista (náci) totalitárius
rezsimek elítélésének és szimbólumai propagálásának tilalmáról Ukrajnában" (a totali¬
tárius rezsimeket elítélő törvény, Ne 317-VIII). 2. , A függetlenségért küzdő harcosok jogi
státusáról és emlékének tiszteletben tartásáról" (a függetlenségi harcról megemlékező
törvény, No. 314-VIII.]. 3. , A nácizmus felett aratott győzelem megörökítéséről a második
viläghäborüban, az 1939-1945. evekben” (Ne 315-VIII). 4. „Az 1917-1991-es kommunista
totalitärius rezsim elnyomö szerveinek irattärähoz valö hozzäferesröl” (Ne2540). Yuliya
Yurchuk szerint ezek az intézkedések egyértelműen egy olyan új emlékezetpolitikai
stratégia körvonalait mutatják, amely - szemben a korábbi birodalmi, militarista sze¬
méletméddal - a nemzeti emlékezetpolitikát transznacionális vagy globális keretekbe
ágyazza. Ez az új diskurzus ugyanis már főként , az áldozatok perspektívájából tekint a
háborúra, s így általában elítél minden háborút" (Yurchuk 2017: 90-91.) A szerző sze¬
rint ezt az új, európai mesternarratívát Ukrajna erőforrásként használja Oroszországgal
szemben aktuális nemzet- és geopolitikai céljai legitimálásához.