Page 113 [113]
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT ® 111
Az utóbbiaknál jóval súlyosabb büntetésnek számított az átmeneti (1 héttől
akár 12 hónapig terjedő) vagy végleges elbocsátás, valamint az alacsony
presztízsű és bérű munkakörökbe történtő áthelyezés, lefokozás módszere.
A vizsgált időszakban e két fegyelmezési eljárás együttes aránya elérte a 7,690¬
ot. Azonban mindkettő csupán az 1960-as évek második felétől vált igazán
bevetté, amikor — az iparosítással és a továbbtanulási lehetőségek kiszéle¬
sedésével — a paraszti munka tovább veszített korábbi presztízséből, illetve
a tradicionális gazdasági tevékenységek nagy része a szakképzetlen fizikai
munka státusába került."? A hetvenes évek elejétől a kollektív termelésben
munkát vállaló fiatalok között folyamatosan nőtt azoknak a száma, akik
az agrárszektor elhagyására törekedtek, és a technológiailag fejlődő, illetve
gazdasági előnyökkel járó munkakörökben próbáltak elhelyezkedni.
, Még az öregek azért csak elkapáltak azon a forró, égető napon, de a fiatal¬
ság, azért tudod, már a könnyebb munkára, a tisztább munkára húzódott.
Akkor azok az öregek hulltak kifele, ezek a fiatalságok nem akartak a
mezőre menni, mind húzódott inkább, amékbe vót egy kis munkaakarat,
a gyárakba összevissza. Mék hova. Meg ugyi a 60-as évekbe a gépesítés
is megkezdődött a mezőkön, akkor már nem is kellett annyi munkaerő,
előtte hetekig, hónapokig ültettük a dohánypalántokot elfele. Kézzel. Mi¬
kor felállottunk, majdnem feldültünk. Hát akkor még lyány vótam, meg
fiatalasszony. Hát most? Utána már elültette a gép..."
A településen készített interjúk szerint a hatvanas évek végétől vonzóbb
szektornak -— ,jó helynek", ,könnyebb munkának" -— számított: a gyári
(üzemi) munka, az ipari segédmunka lépítőbrigád), a műszaki (traktorista,
gépjárművezető), valamint az adminisztratív (irodai) munkakörök (lásd 5—7.
kép). Ezzel szemben , rosszabb helynek" tartották a hagyományos agrárter¬
melői (pl. a kapásbrigád, a kertészeti brigád, az állatgondozó és a növényvédő
brigádok által végzett) tevékenységek többségét (8., 9, kép). A falusi lakosság
üzemi (ipari) munkássá válásával — az órára és percre szabályozott munka¬
és pihenőidő; a kezdetben hat-, később ötnapos munkarendre való áttérés;
a gyáron belüli biztonsági és termeléstechnológiai előírások; az üzem által
biztosított étkezési, tisztálkodási és egyéb lehetőségek?" révén — minőségi¬
leg változtak a kolhozalkalmazottak munkafeltételei. Mindez ugyanakkor
együtt járt a jobb és modernebb körülmények között dolgozó alkalmazottak
munkamentalitásának radikálisan átalakulásával is. A csatóerdői , Béke"
Kolhoz egyik gyáripari munkása szerint:
272 Asztalos 1997: 33.
273 B.15., magyar nő, Csatóerdő.
274 Laki 2021: 74.