Page 89 [89]
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT * 87
Fontos azonban látnunk, hogy az államszocialista korszak társadalmi
emlékezetének van egy másik -— a fentiektől eltérő — alakzata is, amely a
kolhoznak nem a falu modernizációjában játszott szerepét, hanem az azt
kísérő állami erőszakot, a gazdasági, adminisztratív, politikai nyomásgyakor¬
lás hétköznapi tapasztalatait állítja előtérbe. Ebben a narratívában a kolhoz
— a szovjet pártállam egyik lokális intézményeként — a hatalom helyeként,
a fegyelmezés (jutalmazás, büntetés) színtereként, a gazdaság vezetője (a
kolhozelnök) pedig ennek az abszolút autoritásnak a helyi képviselőjekent
jelenik meg. Ebből a perspektívából a lokális társadalom emlékezete a kol¬
hozelnököt - a kommunista rendszer más párt- és adminisztratív vezetőihez
hasonlóan - nem kizárólag pozitív szereplőként, hanem épp ellenkezőleg:
, szigorú", ,keménykezű", , kegyetlen", , komisz", , diktatorikus vezető"-ként
mutatja be.?'*
2.2.2. A bürokratikus-gazdasägi elit informalis strategidi az 1960-as evekben
A csatóerdői , Béke" Kolhozban a szovjet rendszer első két évtizedében ki¬
alakult informális gazdasági stratégiák legjellemzőbb típusai (a földbirtok és
állatállomány eltitkolása, a statisztikai adatok meghamisítása, a , hozzáírás"
gyakorlata) később, az 1960-as években — a hozzáírási pert követő szigorú
büntetések és a vezető tisztségviselők leváltása után — sem szüntek meg. Ezt
támasztja alá az alábbi, kiragadott eset is.
A , Béke" Kolhoz új elnöke, Bara Endre 1965. február 4-én arról tájékoz¬
tatta a vezetőségi ülés tagjait, hogy , az általános kolhozgyűlés határozata
értelmében felszámolták pótfizetésként természetben a disznóhúst [...] és a
kiadásnál visszaéléseket fedeztek fel. Vagyis a meghatározott disznóhús-meny¬
nyiségek helyett a farmvezető és az ellenőrző bizottság vezetője többet adott
ki, és ezt néhány becsületes kolhozistának köszönhetően fedezték fel". Az
esetről szóló jegyzőkönyv tanúsága szerint a törvénysértésben összesen 8 fő
(la farmvezető, az ellenőrző bizottság elnöke, valamint 6 állatfarmi dolgozó]
vett részt, akik a személyes meghallgatásukon a következő érveket hozták
fel mentségükre:
„2. B. Ferenc farmvezető, aki elmondta, hogy Papp elvtárs eljött a jegy¬
zékkel, és elkezdték kiadni a malacot súly szerint. Én csak időközönként
voltam jelen, és csak a darabszámra figyeltem, nem pedig az élősúlyra.
24 Mivel a következő fejezetekben a csatóerdői kolhozban dolgozó emberek informális
cselekvéseit (ellenállási, együttműködési formáit), valamint a gazdaság vezetőinek erre
adott válaszreakcióit (fegyelmezési és jutalmazási technikáit) elemzem, a könyvben az
előbbi két, egymással szemben álló emlékezpolitikai alakzatból szükségszerűen ez utóbbi
jóval hangsúlyosabb.
215 NKHLR 1965a: 1.