Oldal 115 [115]
III.2. Rio de Janeiróban: Joáo do Rio (Paulo Barreto)
sokban, Sáo Paulóban és Rio de Janeiróban. (Míg például Észak-Amerikában
már az 1830-as években.) Ez az átalakulás szorosan kötődött a lapok előállítá¬
sában bevezetett költségcsökkentő technikai újításokhoz és legalább annyira
a városi élet szellemi, társadalmi és politikai arculatának megváltozásához.
Jórészt a migrációs folyamatoknak köszönhetően a majdnem 15 milliós
Brazília legnagyobb városa, Rio de Janeiro lakossága hirtelen duzzadt fel, 1872
és 1920 között több mint négyszeresére nőtt.?" 1905-ben a becsült lélekszámra
vonatkozó hivatalos adat 800 000 fő.?" A gyors ütemű növekedés kezelése nagy
kihívást jelentett a városvezetésnek, ugyanakkor egybeesett a föderális köztár¬
sasági kormányzat, elsősorban Francisco de Paula Rodrigues Alves elnök
(1902-1906) törekvéseivel, aki az egészségtelen és rendezetlen várost európai
mintájú, civilizált metropolisszá kívánta fejleszteni.?7 Ez a program — főként
az elit érdekeinek megfelelően — többfrontos támadást indított az elmaradott¬
ság ellen a haladás jegyében. A városrendezés, Francisco Pereira Passos??§
polgármester irányításával, sok rombolást és nagy építkezéseket hozott, euró¬
pai módon megújult, villanyvilágítással, útburkolattal és modern tömegközle¬
kedési hálózattal ellátott belvárost eredményezett, ahol a fásításról sem feled¬
keztek meg.**? Osvaldo Cruz*” doktor átfogó stratégiát dolgozott ki a korábban
sok áldozatot követelő sárgaláz, pestis, himlő és más járványos betegségek
355 Az utolsó császári népszámlálás idején, 1872-ben a még viszonylag szerény méretű város
lakossága 266 831 fő, ez a szám 1890-re 518 290-re emelkedik, 1906-ban már 805 335 lakost
tartanak nyilván, 1920-ban pedig 1 124 572-t. Az adatokat közli Teresa A. MEADE: „Civili¬
zing” Rio - Reform and Resistance in a Brazilian City, 1889-1930, Pennsylvania, The Pennsyl¬
vania State University Press, Second printing, 1999, 47-48.
336 Más fővárosok m£rete összehasonlitva a braziliaival: London 4,5 milliö, New York 3,5
milliö, Pärizs 2,7 milliö, Becs pedig 1 662 000 fös ekkoriban. Vö. Francisco FERREIRA DA
ROSA: Rio de Janeiro, Edicäo Official da Prefeitura (R.J.), 1905, 12.
#7 Rio de Janeiro modernizálásának történelmi folyamatáról ld. pl. Rachel SISSON: Rio de
Janeiro, 1875-1945: The Shaping of a New Urban Order, The Journal of Decorative and Pro¬
paganda Arts, no. 21. (1995), 138-155. Ld. még NEEDELL i.m. 231.
88 Francisco Pereira Passos (1836-1913) palyafutasat mérnôkként kezdte, 1857 és 1860 kô¬
zött Franciaországban tanult, éppen akkor, mikor Georges Eugene Haussmann német építész
hatással volt később Passos Rio de Janeiróval kapcsolatos terveire, melyeket prefektusként
(1902-1906) valósíthatott meg. A brazil főváros átépítéséről részletes leírást ad Francisco
FERREIRA DA ROSA i.m. 15-18. és 248-259.
339 RIO: Pall-Mall... MCMXVII [1917] i.m. 325-329.
310 Osvaldo Cruz (1872-1916) kivälé brazil orvos, 1896-1899 a périzsi Pasteur Intézetben
tanult, hazatérve a járványos betegségek elleni küzdelemnek szentelte életét. Munkája nyo¬
mán jött létre Rio de Janeiróban 1901-ben a ma már az ő nevét viselő nemzetközileg elismert
orvosbiológiai kutatóintézet (korábban Instituto Soroterápico Federal, majd Instituto de
Manguinhos). F. de AZEVEDO i.m. 232-236.