Oldal 114 [114]
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ
krónikása leírta, hogy a nagy nemzetközi kikötőbe a világ minden tájáról ren¬
geteg könyv érkezett, sok volt a könyvesbolt: ,,[...] könyvek mindenfelől: francia,
német, angol, olasz, spanyol és portugál könyvek. Ragyogott a könyvesboltok
kirakata." Az olvasásnak kultusza volt, de csak az elit körében, ahol a véle¬
ményformálásában is nagy szerephez jutott. A Párizsra figyelő brazilok számára
az újság valami nagyon hasonlót jelentett, mint Marcel Proustnak:
Majd megszemléltem az újságot, szellemi kenyerünket, mely még meleg volt
a friss nyomástól és nyirkos a hajnali ködtől, amelyben kora hajnaltól oszto¬
gatják a szobalányoknak, akik a tejeskávéval viszik majd be gazdájukhoz ezt
a varázslatos, megsokszorozható kenyeret, mely egy és tízezer egyszerre, s
noha számtalan példányban jut el a házakba, mindenki számára egy és
ugyanaz marad.???
Ugyanakkor kétségtelen, hogy az írástudatlanság adatai Brazíliában országo¬
san meglehetősen rosszak voltak. José Veríssimo 1900-ban úgy kalkulált, hogy
1890-ben minden 100 brazilból, ha 16-17-en tudtak olvasni, ?? és ez a helyzet
a Régi Köztársaság idején nem sokat változott. Ezért szokássá vált a közösségi
hírfogyasztás, az újságcikkek nyilvános helyeken való felolvasása. Ahhoz ha¬
sonló módon, ahogy az Jorge Amado 1920-as években játszódó regényében
a brazil vidéken történt a politikai agitációs anyagokkal:
A röpcédulák eljutottak a városi munkásokon át az ültetvények néger nyo¬
morultjaihoz, és lassan érezni lehetett a hatásukat. A röpcédulák nem sokat
beszéltek, de a néhány keresetlen szóból, amit valamelyik munkás szótagolva
kibetűzött írástudatlan társai előtt a munkásvityillók faggyúmécsese mel¬
lett, mind megértették..."
Az újságkiadás mint üzleti vállalkozás, nemzetközi összehasonlításban viszony¬
20"
lag későn, csak az 1890-es évektől virágzott fel Brazíliában, és f6leg a nagyväro¬
331 ol. . .] livros de toda a parte: livros francezes, allemáes, inglezes, italianos, hespanhoes e
portuguezes. As montras das livrarias resplandecem.” Luiz EDMUNDO: O Rio de Janeiro do
meu tempo, Rio de Janeiro, Imprensa Nacional, 1938, 701.
382 Marcel PROUST: Albertine nincs többé (A szökevény), ford.: Jancsó Júlia, Budapest, At¬
lantisz, 2005 [1925], 172.
333 Adatait idézi Nicolau SEVCENKO: Literatura como Missdo — Tensőes sociais e criacáo
cultural na Primeira Republica, 4. ed. Sao Paulo, Editora Brasiliense, 1995 [1983], 88.
334 Jorge AMADO: Arany gyümölcsök földje, ford.: Hartai Emil, második magyar kiadás,
Budapest, Európa, 1975 [1944], 188.