Oldal 99 [99]
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros
1915-ben külügyminiszter is volt. Az értelmiségi-polihisztor-politikus modell
nála is érvényesült.
Barros szerkesztői teljesítményének kétségtelenül a Revista Atlántida volt
a csúcspontja, ezután, bár aktív publicista maradt élete végéig, lapindítást vagy
működtetést már nem vállalt. Egyrészt az igényes megjelenéshez szükséges
anyagi háttér megteremtése követelt volna tőle túl nagy energiákat, másrészt
már a luzo-brazil Atlantisz folyóiratát is csak bizonyos korlátozások figyelem¬
bevételével lehetett kiadni. Igaz, 1915 és 1920 között ez Barrosnak még nem
jelentett önfeladást, nincs arra utaló jel, hogy az Atlántida valaha is megütkö¬
zött volna a portugál cenzúrával, inkább a mindenkori köztársasági kormány¬
hoz nagyon is lojális hangja tűnik fel. A következő évtizedekben azonban ha¬
zájában a sajtószabadságot megnyirbálták.
Korlátozott sajtószabadság
Portugáliában a XX. század folyamán a jogi és bürokratikus környezet csupán
néhány esztendeig biztosított valódi szabadságot a sajtónak. Az I. Köztársaság
kikiältäsa utän az 1910-es sajtörendelet („Lei de Imprensa” 1910. december
28-i dekrétum) garantálta a teljes szólásszabadságot, de már 1912-től admi¬
nisztratív intézkedések korlátozták a kormány nyilvános bírálatát (1912. július
9-i és július 12-i törvény). 1916-tól pedig a háborús helyzetre hivatkozva be¬
vezették a cenzúrát (az 1916. március 12-i 2270. számú rendelettel, illetve
a március 28-i 495. sz. törvénnyel) a köznyugalom megzavarására alkalmas
sajtótermékekkel szemben." Ezt az intézkedést a békekötés után sem oldották
fel. Sőt, az 1920-as évek első felében már olyan tágan értelmezték, hogy a ,jó
erkölcs" nevében tiltottak be irodalmi műveket. Ez történt 1923-ban, mikor
a lisszaboni városvezetés — a katolikus sajtó és katolikus diákszervezetek nyo¬
mására — kampányt indított a dekadensnek bélyegzett szerzők ellen, és in¬
dexre tett három frissen megjelent könyvet, példányait elégettette.**” Az in¬
tézkedés ellen 50 író — Fernando Pessoa-tól az atlantidákig — aláírásával
286 "Tanulmänyäban Päl Ferenc emliti a Portugal Futurista című lap elkobzását ezen az ala¬
pon: , [...] mert a mozgalom 1917. november-decemberében kiadott folyóiratát a Portugal
Futuristát a rendőrség még a nyomdában elkobozza, felforgatás és obszcenitás vádjával" PÁL
Ferenc: A portugál és a brazil futurizmus különös útjai, Helikon (2010/3. sz.), 402.
287 A három könyv: a homoszexualitás témáját is feldolgozó António Botto veseinek második
kiadása Cancőes (Dalok) címmel; Raul Leal 1923-as kötete, a Sodoma Divinizada (Istenített
Szodoma); és a modernisták között nőként egyedüli Judith Teixeira Decadéncia (Dekadencia)
című, szintén 1923-as verseskötete.