Oldal 98 [98]
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ
talmának összeállításakor meglehetős mérsékletet tanúsított az önreprezen¬
táció terén: bár a 48 számban összességében terjedelmes irodalmi anyagot
közölt, de ebből csupán öt saját költeményt szerkesztett be." Bár rövid cikke¬
ket, például kritikát vagy más publicisztikát minden számban találunk tőle.
Egyébként sem sok az ismétlődő név az irodalmár atlantidák között. A brazil
szerkesztőtárs, Joáo do Rio is csupán háromszor jelentkezett saját szépirodalmi
művel. A szerzők közül pedig csak néhányan szerepelnek gyakrabban verssel
vagy szepprözäval. A következök: Julio Dantas”®! (9-szer), Aquilinio Ribeiro”®?
(7-szer), Affonso Lopes Vieira?”®? (4-szer), Olavo Bilac”** (3-szor) és Francisco
Teixeira de Queiroz (irdi 4lnéven Bento Moreira, 1848-1919) regényiro (8¬
szor). Utóbbihoz magánéleti szál is fűzte Barrost, hiszen 1903-ban az ő lányát,
Raquel Teixeira de Queirozt (1880-?) vette feleségiil. Francisco Teixeira de
Queiroz viszonylag gyakori szerepeltetése az Atlantida számaiban persze nem
a rokonságon múlott, hanem azon, hogy a virtuális Atlantiszon a , ma élő leg¬
nagyobb portugál prózaírót" tisztelték benne.?? A portugál Balzac, mondták
a népszerű realista, naturalista szerzőről, aki egyébként eredetileg orvosnak
tanult a Coimbra-i Egyetemen. Később politizálni kezdett, mint generációjából
sok más intellektuel. Tagja lett az 1911-es alkotmányozó nemzetgyűlésnek, és
280 Verssel az Atlántida 3., 7., 27. és 38. számában jelentkezett.
monarchia parlamentjében (1905-1906), a Partido Progressista színeiben, majd a sidonista
szenátusnak is tagja. Az 1920-as években a Nemzeti Republikánus Párt (Partido Republicano
Nacionalista) vezető politikusa és szenátora. Oktatási- (1921-1922), később külügyminiszter
(1923). Íróként rendkívül népszerű volt Portugáliában és elismert Brazíliában és Spanyolor¬
szágban. 1902-ben ő foglalkozott a portugál színháztörténetben először a homoszexualitás¬
sal. Vö. J. BARRETO (2016) i.m. 651-652.
282 Aquilino Gomes Ribeiro (1885-1963) portugál prózaíró. Politikai meggyőződése szerint
forradalmi republikánus és demokrata. Az 1921-ben induló Revista Seara Nova-nak, a balol¬
dali republikánus értelmiség meghatározó közéleti folyóiratának egyik alapítója. Vö. Clara
ROCHA: Revistas literárias do século XX em Portugal, Lisboa, Imprensa Nacional/Casa da
Moeda, 1985, 643-644.
285 Affonso [sic! neve igy szerepel a folyóiratban] Lopes Vieira (1878-1946) jogäsz vegzett¬
ségű költő. Hivatali pályáját hamar feladta és csak irodalommal foglalkozott, elsősorban, mint
rendkívül termékeny költő. Bizonyos anarchista elképzelései ellenére az integralistákhoz (ld.
a VI.2.3. fejezet) közel álló monarchista volt. A salazarizmustól is ezen az alapon határolódott
el. Vö. J. BARRETO (2016) i.m. 634-635.
284 Olavo Bilac (1865-1918) brazil költő, újságíró, műfordító, aki Portugáliában is nagyon
ismert és népszerű volt. A luzo-brazil közeledés elkötelezett híveként több előadást tartott
Lisszabonban. Haláláról 1919-ben az Atlántida is megemlékezett. Atlántida, no. 33-34. (1919.
h.n.), 946-951. (Tevékenységérél részletesebben Id. V.5.4. fejezet.)
285 „[...] € hoje o maior prosador vivo de Portugal [...]” Atlantida, no. 6. (1916. äprilis), 539.
Nekrolögja Atläntida, no. 40. (1919. jülius), 501-502.