Oldal 100 [100]
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ
tiltakozott. Eredménytelenül. 1926-ban újabb adminisztratív szigorítás követ¬
kezett (az 1926. július 29-i 12008-as dekrétummal). Az elézetes cenzura in¬
tézményét a salazari Új Állam fenntartotta és megerősítette (az 1933. április
11-i 22469. sz. dekrétummal, majd az 1936. május 14-i 26589. sz. törvényerejű
rendelettel). A sajtószabadságot Portugáliában csak az 1974-es forradalom
után állították helyre.?**
III.1.6.
Barros luzo-brazil kampánya: szellemi kalandok
és tényleges utazások
Joáo de Barros pályájára, a luzo-brazil közeledés iránti, életre szóló elkötele¬
ződésére döntő hatást gyakorolt megismerkedése és mély barátsága brazil
pályatársával. Barros és Joáo do Rio, mint tudjuk, 1909-ben Lisszabonban
találkozott először.
Pontosan tíz esztendeje, Lisszabonban egy hideg téli délutánon a sok műfaj¬
ban alkotó szerző, Manuel de Sousa Pinto bemutatott nekem még egy költőt.
Joáo de Barrost, aki éppen akkor tért haza Brüsszelt, Londont és Párizst
érintő körútjáról. Igen civilizált férfi, azzal a fajta lelki derűvel, ami Bilacot
is olyan zseniälissä tette és amit »vibrälé szellemnekx nevezünk???
— emlékezett később a döntő jelentőségű találkozásra a brazil vendég.
Az ismeretségből és a kölcsönös szimpátiából hamarosan intenzív szakmai
kapcsolat és barátság lett a két író között. Barros első brazíliai útját is Joáo do
Rio meghívására tette, 1912-ben. Nem írásait népszerűsíteni, könyveit eladni
kelt útra, ahogy azt a portugál írók többsége tette volna, hanem Brazíliát ta¬
nulmanyozni.””° Lényegében ezzel az úttal indult el a luzo-brazil közeledés
kibontakoztatásáért indított kampánya. (Ebben a témában kiadott köteteinek
jegyzékét Id. a IX.1.2. mellékletben.) Röviddel hazatérése után, 1912. november
14-én a lisszaboni Teatro da República színházban előadást tartott tengeren¬
285 A cenzúrára és a sajtótörvényekre vonatkozóan vö. ROCHA i.m. 141-147.
289 , Exactamente, há dez anos, por uma fria tarde de inverno, em Lisboa, o polígrafo-artista,
Manuel de Sousa Pinto, apresentou-me mais um poeta. Era Joáo de Barros, de volta de Bru¬
xelas, de Londres, de Paris. Homem muito civilizado, com a alegria espiritual gue fazia o
genio de Bilac, denominä-lo »luz em movimento«.” RIO [1918] i.m. 7.
290 BARROS (1913) i.m. 22. (Ez a kötet 1912. novemberi előadásának nyomtatásban megje¬
lent szövege.)