Page 75 [75]
II.4. Hanyatlás, előre menekülés és az Atlántida megszűnése
[...] minden latin országnak, minden szövetségesnek szeretnie, csodálnia és
ünnepelnie kell Brazíliát — írta Joáo de Barros 1917 októberében -, mert
belépett a háborúba. Tevőlegesen is kimutatta, hogy tudatában van hivatá¬
sának, mindörökre közösséget vállal a testvéri civilizációk sorsával, azoké¬
val, akikkel azonos az érzékenysége, azokéval a régi és örök társakéval, akik¬
kel közös lelki örökséget hordoz."
1919-ben, az első világháború lezárása és a béketárgyalások időszakában az
Atlántida köre még egy fontos indokot sorakoztatott föl a lap programjának
neolatinná bővítése mellett: a győztesek közös büszkeségét. A három latin
nemzet a háborúban azonos szövetségi rendszerhez tartozott, és közösen vitte
gyözelemre a germän üj-barbärsäggal (novos bárbaros) szemben a latin (vagy
mediterrän) szellemet (génio latino). Ezt a büszkeséget az sem zavarhatta
meg, hogy Portugália világháborús részvétele inkább fiaskó volt, mint diadal¬
menet, és az sem, hogy az útnak indított brazil csapatok meg sem érkeztek az
európai hadszíntérre az I. világháború befejezéséig.
II.4.
HANYATLÁS, ELŐRE MENEKÜLÉS ÉS AZ ÁTLÁNTIDA
MEGSZŰNÉSE
Elmondhatjuk, hogy az Atlántida folyóirat szerkesztői, szerzői ambiciózus
programjukhoz kulturális, történelmi és aktuálpolitikai indokokat egyaránt
találtak. A lap szellemi irányának összlatin irányába való elmozdulás jól illesz¬
kedett a munkatársak, főleg a meghatározó szerkesztő, Joáo de Barros hang¬
súlyosan européer beállítottságához, ?" aki az intellektuális előnyök mellett
nagyobb piacot és biztosabb finanszírozást is keresett a folyóirat kétnyelvűvé
tételével. Közben a luzo-brazil irodalom és kultúra magasabb rendű céljait
sem tévesztve szem elől, a francia irodalmárok bekapcsolásával a portugál
nyelvű alkotások ismertségét kívánta növelni európai viszonylatban. Ez a nem¬
35, [...] todos os países latinos, todos os países aliados devem amar, admirar e festejar o
Brasil pela sua entrada na guerra. Ele mostrou, com efeito, gue tinha a consciéncia do seu
destino, para todo o sempre irmanado ao destino dos seus irmäos em civilizacáo, dos seus
iguais em sensibilidade, dos seus velhos e eternos companheiros de heranca espiritual! Joáo
de BARROS: O Brasil e a guerra, Atlántida, no. 25. (1917. november), 158.
26 Ezeket a fogalmakat Id. például Graca Aranha antik párhuzamokra épülő tanulmányában,
Catástrofe ou evolucáo, Atlántida, no. 38. (1919.h.n. [mäjus]), 132-138.
27 Ld. CONCEICÄO i.m. 118.