Page 73 [73]
II.3. A Revista Atlántida programjának módosulása 1919 tavaszán: a kiterjesztett testvériség : 71
ciaországnak? Kétségtelenül. A szabadság és a demokrácia utóbbi előretöré¬
sében, ha nem is anyánk ő, de Múzsánk, ahogy egyébként testvér módjára
inspirál minden más népet is. És ez éppen elég.
A fiatal köztársaságok nagyon hasonló problémákkal küzdenek. Portugália
számára elsődleges a francia inspiráció (az új rendszer jogi alapjának, politikai
keretének kidolgozásában, az alkotmányozás folyamatában), míg Brazíliában
a föderális szerkezetű Amerikai Egyesült Államok példája a meghatározó.
Ugyanakkor a mindennapok gyakorlati teendőihez — sok egyéb mellett a laici¬
zációt övező vitákban, a hadseregreformot vagy a republikánus nevelés?" elveit
tekintve — Franciaország mind a portugál, mind a brazil értelmiség számára
állandó referenciát jelent. Bár egyik államban sem megy zökkenőmentesen
a köztársasági keretben való megújulás, hármójuk közül a legmélyebb válságba
mégis Portugália kerül. Az Atlántida lapjain publikáló szerzők a válságtüne¬
tekre a maguk analitikus nacionalizmusával válaszolnak, ami igen kellemesen
ráfűzhető a francia újnacionalizmus eszméire, s ilyen módon bizonyos nem¬
zetközi jelleget és megerősítést kap. A portugál — brazil — francia testvériség
pedig, ami 1919-ben kibővíti a szellemi Atlantisz terét, a közös államforma és
ideológiai tartalom alapján is indokolhatónak, hasznosnak tűnik.
A gyarmatbirodalmi status guo az Atlántida nacionalistáinál újra meg újra
visszatérő kérdés. Két döntő érvcsoport szól a fenntartása mellett. Az egyik az
anyaország gazdasági érdeke: , Nincs Portugáliában olyan ember, aki ne érezné,
hogy hazánk prosperitása milyen szoros kapcsolatban áll tengerentúli gyar¬
matainkkal [...] melyek [egykor] az eposzi dicsőség és a szinte határtalan gaz¬
dagság korszakát biztosították" — olvasható 1917-ben az Atlántida-ban."
(A gazdasági kapcsolatrendszerben természetesen Brazília is szerepet kap,
immáron nem gyarmatként, hanem a testvéri egyenrangúság alapján, valamint
a brazíliai portugál kolónia gazdasági befolyása által.)
29 Devemos alguma cousa a Franca? É certo. Nas últimas conguistas da liberdade e da
democracia ela foi, náo a nossa máe, mas a nossa Musa, como, alias, a inspiradora fraternal
de todos os povos. E basta: é já muito. Jaime Cortesáo írja Afirmacőes da consciéncia nacio¬
nal című cikkében, Atlántida, no. 13. (1916. november), 65.
30 Az Atlántida nagy teret szentelt az oktatási témának, Joáo de Barros személyes érdeklő¬
dése folytán is, aki jelentős pedagógiai gondolkodó, a köztársasági szellemű portugál oktatás
megteremtésének egyik vezető személyisége volt. (Bővebben ld. a róla szóló életrajzi fejezet
III.1.3. és III.1.4. rész.) Az 1909-es francia oktatási programról Id. VADÁSZ i.m. 73-74.
2 Nao ha em Portugal quem nao sinta que a prosperidade da nossa terra esta intimamente
ligada à das nossas colénias, [...] o ultramar, que nos permitiu uma época de epopeias glo¬
riosas e de riquezas quasi sem conto,...’ A. Freire de Andrade: O Dominio Colonial Portu¬
gués, Atlantida, no. 25. (1917. november), 124.