Page 69 [69]
II.3. A Revista Atlántida programjának módosulása 1919 tavaszán: a kiterjesztett testvériség : 67
csend) című regényéért. Gyergyai Albert, aki az akadémisták között emlegeti,
egy 1930-as kritikájában így ír róla:
Mint a mai emberben, aki szívesen kettőzi meg énjét, mint a legtöbb íróban,
aki nem találja meg legigazibb műfaját: két lélek lakik Jalouxban, húsz és
egynéhány regénynek s pár kötet tanulmánynak szerzőjében. Az egyik, az
ismertebb, ha tán nem is a jelentősebb, az a derék kritikus, aki, bizonnyal
jobb fórum híján, évek óta s minden äldott heten, a Nouvelles Litterairesben
ad számot az új francia irodalom eredeti és fordított termékeiről. Hogy itt,
e kétes légkörben is meg tudta őrizni függetlenségét; hogy francia létére
bámulatosan fogékony az angol, a skandináv és a német remekművek iránt;
s hogy őszintén élvezi a legújabb irányoknak és könyveknek szépségeit, hol¬
ott mind kora, mind ízlése inkább eltávolítaná tőlük: mindez megannyi ta¬
núbizonyság jelleme és talentuma mellett. Az ily csiszolt és hajlékony elme
a franciáknál is ritkaság; "5
Gyergyai éppen arra az ízlés- és érdeklődésbeli nyitottságra figyel itt fel, ami
a kritikust a portugál nyelvű kultúra befogadására is fogékonnyá tette, vala¬
mint az Revista Atlántida-val való együttműködésre indította.
Francis de Miomandre (1880-1959) még az 1890-es években kapcsolódott
Edmond Jaloux művészeti köréhez. Camille Mauclair is jól ismerte, és 1900-tól
titkáraként alkalmazta. Miomandre költőnek indult, 1904-ben jelent meg első
verseskötete, majd igen termékeny prózaíró vált belőle, 1908-tól évente egy,
néha két új regénnyel is olvasói elé lépett, emellett kritikusként, esszéistaként,
fordítóként is publikált. Első regényével, az Écrit sur leau (Amit a vizre irtak)
cíművel — általános feltűnést keltve — 1908-ban Goncourt-díjat nyert. Tekinté¬
lyes fordítói életműve főleg a spanyol és latin-amerikai irodalom iránti érdek¬
lődésről tanúskodik (1918-tól többek között Góngora, Unamuno, Calderón,
Asturias és a brazil Machado de Assis műveit tolmácsolta). Nemcsak az Atlán¬
tida közreműködőjeként, hanem később is elkötelezett híve maradt a két régió
kulturälis kôzeledésének. Az Hommes et Mondes (Emberek és világok) hasábjain
Lettres ibérigues (Ibér levelek) címmel vezetett rovatot 1946 és 1956 között.""
Philéas Lebesgue (1869-1958) a francia irodalmi élet különös figurája,
autodidakta, paraszt-költő volt, aki a földműves életformát szellemi tevékeny¬
158 (GYERGYAI Albert: Jaloux A jégmadár című regényéről, Irodalmi Figyelő rovat, Nyugat
(1930/6. sz.), 474.
9 Eletrajzat ld. Eric DUSSERT 2007-es tanulmanya: Francis de Miomandre, www.lektiecri¬
ture.com/blogs/alamblog/index.php/post/2007/02/13/276-requiem-francis-de-miomandre
(letöltés 2009. december 20.)