Page 68 [68]
Il. A REVISTA ATLÁNTIDA PROGRAMJA ÉS SZELLEMI KORNYEZETE
Társadalmi, politikai programot adni, s csak félig irodalmit — akár az Atlánt¬
ida mottója is lehetne, hiszen a folyóiratban a művészeti alkotások mellett
mindig nagy hangsúlyt kapott a közélet és a politika.
A szerkesztőség ígérete ellenére végül sem Gaston Riou, sem Maurice
Barrés nem közölt írást a lapban, viszont a másik négy említett irodalmár, il¬
letve még vagy egy tucat más francia szerző szövegei valóban kétnyelvűvé
tették a további számokat.
A szerkesztőségi üzenetben soroltak közül, ha nemis volt mindenki a Fran¬
cia Akadémia tagja (Barrés-n kívül Jaloux lett az 1936-ban), jól illeszkedtek
a folyóirat alapkarakteréhez, igényes, ám a legújabb törekvéseket mellőző,
akadémikus ízlésvilágához. Ráadásul ismerte őket a portugál és brazil művelt
közönség, vagy éppen az Atlántida révén kapott róluk árnyaltabb képet. Fran¬
cis de Miomandre például hosszú cikkben mutatta be francia pályatársait,
elsősorban a latin-amerikai közönségre gondolva, mivel a tengerentúlon
a három szerző — Camille Mauclair, Edmond Jaloux és M. Francis Carco —
szerinte korábban meglehetősen ismeretlen volt."
Camille Mauclair (1872-1945) az impresszionistäk monogräfusa, nemcsak
szigorü mükritikus, aki 1905-ben a Le Figaro hasäbjain erösen birälta a „Vadak”
tärlatät, de ő volt a szimbolista drámaelmélet nagy alakja is, ilyen értelemben
a klasszikus modernség képviselője, tekintve, hogy színháza, az 1893-ban ala¬
pított párizsi Ihéátre de TOeuvre az Atlántida-val való együttműködés idején
már majd húsz évvel túl volt igazán izgalmas, botrányos, nagy korszakán."
1911-ben itt mutatták be Graca Aranha Malazarte című drámáját, ez alkalom¬
mal a nézőtér - Joáo do Rio tudósítása szerint — úgy tele volt brazilokkal,
mintha csak a Rio de Janeiró-i nagyszínházban lettek volna.'”
Edmond Jaloux (1878-1949) a francia kritika egyik legjelentősebb képvi¬
selője szintén a , nagyszerűen konzervatívok" közé tartozott. Bizonyos érte¬
lemben ő is a múlt embere volt már 1919-ben. Szépirodalmi díját, a női zsűri
által odaítélt Femina-díjat 1909-ben kapta Le reste est silence (A többi néma
15 Francis de Miomandre: Trois generations, trois écrivains, Atlántida, no. 41. (1919. h.m.),
588-605.
56 Ennek a korszaknak szentelte a Musée dOrsay 2005-ös kiállítását Le Ihéátre de ICEuvre
(1893-1900) — naissance du théâtre moderne cimmel. A szimbolista drâmäk elbadäsära
specializálódott színház legbotrányosabb bemutatóján, 1896. december 10-én Alfred Jarry
Übü királyát vitték színre. Vö. SZÉKELY György (főszerkesztő): Magyar színháztörténet II.
1873-1920, Budapest, Magyar Könyvklub - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet,
2001, 470.
57 Joáo do Rio írása eredetileg az O Comércio de S. Paulo című lapban jelent meg, http://
www.edusp.com.br/cadleitura/cadleitura_0907_4.asp (letöltes 2010. januär 6.)