Oldal 189 [189]
IV. METAMORFÓZIS A PATRIOTIZMUS JEGYÉBEN ? 187
élt a nyugatra telepítésre való megemlékezésnek valamiféle formája. Az ott
élő, 70-90 év közötti korosztályhoz tartozó öregemberek a kérdésemre, hogy
gyermekkorukban is megemlékeztek-e a Nagy Nyugatra Telepítésről, mind
igennel feleltek. Emlékeik szerint azonban a megemlékezés akkor még inkább
családi körben folyt. Azt viszont, hogy volt-e a megemlékezésre utaló név,
mint például a , 4. hó 18." nem erősítették meg (lásd 42. sz. fotó).
Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a sibék , hivatalos történetét" taglaló
könyv 1963-as első változata szerint a Nagy Nyugatra Telepítésről a sibék
már nem emlékeztek meg. Itt megint csak jó lenne tudni, hogy a szerzők
a sibék melyik csoportjára gondoltak. Csak valószínűsíteni lehet, hogy az
északkeleten maradottakra. Így jobban érthetővé válnának Han Qikun azon
visszaemlékezései is, amelyek értelmében Xinjiangban, a Chabucha’er Sibe
Autonóm Járás 1954-es megalapítása után a megemlékezés egyre nagyobb
formátumú ünnepséggé lett (Na - Han 2010: 430). Ha ez a gondolatmenet
helyes, akkor a fenti mondatok arra szolgálnak magyarázatul, hogy az észak¬
keleti sibék körében miként ment feledésbe a Nagy Nyugatra Telepítésre való
megemlékezés.
A sibék , hivatalos történetének" 1963-as zártkörű kiadását követő, nyil¬
vánosan publikált 1986-os kiadása viszont már egészen másként ír a szóban
forgó ünnepről. Itt a következő sorok olvashatók:
A Nyugatra Telepítés Ünnepe: 4. hó 18. napja, a sibe nemzetiség nyugatra
telepítésének emléknapja. Ez már több mint kétszáz éve a sibe nép ha¬
gyományos ünnepe [...], lamikor is] az északkeleti sibék valamennyien
a shenyangi , Sibe Ősök Templomában", a Taiping templomban gyűlnek
össze [...]. (,Xibozu Jianshi" Bianxiezu 1986: 126] (lásd 3/38. sz. melléklet)
A sibe tudáselit és a , hivatalos történetírók" együttműködését itt, ebben a
passzusban érjük tetten a maga kétségbevonhatatlan valóságában. Alig három
év leforgása elég volt ahhoz, hogy a , múltban ünnepnapként számon tartott,
de mára babonasággá változott megemlékezésből, amit senki nem tart már
meg", olyan szent ünnep váljék, , amely kétszáz éve a sibék hagyománya, és
amelynek során a sibék (északkeleti csoportjai) a Sibe Ősök Templomában
gyűlnek össze"! Ez az olvasat, a hagyomány 200 évvel korábbra való visz¬
szavetítése, töretlen folyamatosságának feltételezése és ha nem is pánsibe,
de legalábbis egységes mandzsúriai sibe hagyományként való bemutatása
gyönyörűen mutatja a sibe etnikus nacionalizmus működési mechanizmu¬
sát, történelem, emlékezés és , nemzetépítés" kapcsolatát, a mítoszteremtés
folyamatát.
Mindehhez további adalékokkal szolgál a sibe tudáselit nemzetépítő törek¬
véseit leginkább tükröző könyv, A shenyangi sibék krónikája, ami 1988-ban
jelent meg. Mint már volt róla szó, ennek szerkesztési munkálataiban maga
Han Oikun is részt vett; korábban közöltem belőle egy idézetet is, amelyben