Oldal 189 [189]
OCR
IV. METAMORFÓZIS A PATRIOTIZMUS JEGYÉBEN ? 187 élt a nyugatra telepítésre való megemlékezésnek valamiféle formája. Az ott élő, 70-90 év közötti korosztályhoz tartozó öregemberek a kérdésemre, hogy gyermekkorukban is megemlékeztek-e a Nagy Nyugatra Telepítésről, mind igennel feleltek. Emlékeik szerint azonban a megemlékezés akkor még inkább családi körben folyt. Azt viszont, hogy volt-e a megemlékezésre utaló név, mint például a , 4. hó 18." nem erősítették meg (lásd 42. sz. fotó). Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a sibék , hivatalos történetét" taglaló könyv 1963-as első változata szerint a Nagy Nyugatra Telepítésről a sibék már nem emlékeztek meg. Itt megint csak jó lenne tudni, hogy a szerzők a sibék melyik csoportjára gondoltak. Csak valószínűsíteni lehet, hogy az északkeleten maradottakra. Így jobban érthetővé válnának Han Qikun azon visszaemlékezései is, amelyek értelmében Xinjiangban, a Chabucha’er Sibe Autonóm Járás 1954-es megalapítása után a megemlékezés egyre nagyobb formátumú ünnepséggé lett (Na - Han 2010: 430). Ha ez a gondolatmenet helyes, akkor a fenti mondatok arra szolgálnak magyarázatul, hogy az északkeleti sibék körében miként ment feledésbe a Nagy Nyugatra Telepítésre való megemlékezés. A sibék , hivatalos történetének" 1963-as zártkörű kiadását követő, nyilvánosan publikált 1986-os kiadása viszont már egészen másként ír a szóban forgó ünnepről. Itt a következő sorok olvashatók: A Nyugatra Telepítés Ünnepe: 4. hó 18. napja, a sibe nemzetiség nyugatra telepítésének emléknapja. Ez már több mint kétszáz éve a sibe nép hagyományos ünnepe [...], lamikor is] az északkeleti sibék valamennyien a shenyangi , Sibe Ősök Templomában", a Taiping templomban gyűlnek össze [...]. (,Xibozu Jianshi" Bianxiezu 1986: 126] (lásd 3/38. sz. melléklet) A sibe tudáselit és a , hivatalos történetírók" együttműködését itt, ebben a passzusban érjük tetten a maga kétségbevonhatatlan valóságában. Alig három év leforgása elég volt ahhoz, hogy a , múltban ünnepnapként számon tartott, de mára babonasággá változott megemlékezésből, amit senki nem tart már meg", olyan szent ünnep váljék, , amely kétszáz éve a sibék hagyománya, és amelynek során a sibék (északkeleti csoportjai) a Sibe Ősök Templomában gyűlnek össze"! Ez az olvasat, a hagyomány 200 évvel korábbra való viszszavetítése, töretlen folyamatosságának feltételezése és ha nem is pánsibe, de legalábbis egységes mandzsúriai sibe hagyományként való bemutatása gyönyörűen mutatja a sibe etnikus nacionalizmus működési mechanizmusát, történelem, emlékezés és , nemzetépítés" kapcsolatát, a mítoszteremtés folyamatát. Mindehhez további adalékokkal szolgál a sibe tudáselit nemzetépítő törekvéseit leginkább tükröző könyv, A shenyangi sibék krónikája, ami 1988-ban jelent meg. Mint már volt róla szó, ennek szerkesztési munkálataiban maga Han Oikun is részt vett; korábban közöltem belőle egy idézetet is, amelyben
