Oldal 190 [190]
188 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL
arról van szó, hogy a templom 1985-ben helyreállított középső csarnoka a
könyv kiadásakor már a Nyugatra Telepítés Ünnepének áldozatbemutató
helyévé lett.?'°
Ahhoz, hogy ezt a kijelentést a maga jelentőségében érthessük meg, szólni
kell a , nemzetépítő" törekvéseknek egy olyan mozzanatáról, amelyre eddig
nem tértem ki. Közelebbről egy olyan elképzelésnek a , felröppentéséről", majd
,elhintéséről" amelyet sem a Nagy Nyugatra Telepítés történetét ismertető
történeti munkákban, sem a Taiping templom mandzsu nyelvű sztéléjének
szövegében, tehát egyetlen , hiteles" történeti forrásban vagy munkában sem
találtam meg. Rendre feltűnik viszont azokban a visszaemlékezésekben,
amelyek a Nyugatra Telepítés Ünnepének életre hívásáról szólnak. Hadd
idézzek ismét Han Oikuntól:
1764-ben (Oianlong uralkodásának 29. évében), a régi naptár szerinti 4. hó
18. napján a hozzátartozóikat kísérő szülők és testvérek, rokonok és barátok
a városokból a shengjingi Sibe Ősök Templomában - a Taiping templomban
gyűltek össze, hogy nyugatra települő szeretteiket búcsúztassák. Őseiknek
állatáldozatot mutattak be [...]. INa— Han 2010: 431) (3/39. sz. melléklet)
Vagyis mindössze két évvel azután, hogy a Taiping templomot (,,a Sibe Ősök
Templomát") 1986-ban először azonosítják olyan , szent" helyként, ahol az
északkeleti sibék az ünnep alkalmából összegyűlnek, megfogalmazódik az
összegyűlés oka is, csakhogy immár 200 évvel korábbra visszavetítve: nyu¬
gatra települő szeretteiket ott búcsúztatták az , őshazában" lészakkeleten,
Mandzsúriában) maradó sibék! Tehát 1986-ról 1988-ra a mítosz tovább épül,
kerekedik, egyre hihetőbb, , valósághű" magyarázatokkal szolgálva arra, amire
nhiteles" történeti bizonyítékok nincsenek: hogy a Taiping templom valóban
a , sibe ősök" temploma volt, amelyet már a Nyugatra Telepítés előtt is az
egységes sibe etnikum szent helyeként használtak; ahol épp ezért 1764-ben
egymástól búcsút vettek a szétváló , nemzettestek"; s amit 1764 után, sőt
azóta folyamatosan, a szétválás emlékének, az arról való megemlékezésnek
szenteltek/szentelnek. A fenti sorokban ezek alapján nem tudok mást látni,
mint a sibe tudáselit abbéli szándékát, hogy múlt- és , nemzetépítő" törekvé¬
seit az újabban napvilágra került irattári forrásokhoz igazítsa, illetve — sokkal
inkább - hogy ez utóbbiakat céljainak és elképzeléseinek függvényében átírja.
Mindez - véleményem szerint — egyszerre két célt szolgált: a hazaszeretet
jegyében legitimálni a Nyugatra Telepítés Ünnepének megkonstruálását
avagy életre hívását, és vele egyetemben jogot formálni a mártírium szent
helyének végleges megformálására.
A Sibe Ősök Templomának felújítása érdekében folytatott harc jó néhány
éven keresztül folyt. 1985 után a sibe tudáselit tagjai — köztük maga Han
213 Lásd e kötet 140. oldalát.