Page 153 [153]
III. , NINCSEN NEMZET TÖRTÉNELEM NÉLKÜL..." e 151
is, s mindezek tetejében a földek is műveletlenül álltak. Katonai utánpótlásra
és földműves népesség áttelepítésére volt hát szükség ahhoz, hogy a mandzsu
hatalom megszilárdulhasson a vidéken. A sibék Nagy Nyugatra Telepítésének
története itt, ezen a ponton kapcsolódik az események sodrába.
A Nagy Nyugatra Telepítés történetének (relkonstruálása az időközben
beindult történettudományi kutatásoknak, többek között Wu Yuanfeng és
Zhao Zhigiang munkájának köszönhetően vált lehetővé. A levéltári anyagok
feldolgozásának előrehaladtával egyre pontosabb kép festhető az eseményekről.
A feltárt források alapján tudni lehet, hogy az 1760-as években kiépülő katonai
védvonalak központja az Ili folyó északi partján fekvő Huiyuan város volt.
A teljes katonai vezetőség ezen a területen belül állomásozott. A várost és
vidékét felügyelő tábornok, Ming Rui (?-1768) azonban felismerte, hogy bár
Huiyuan város kiépítésével ellenőrizhetővé válnak az észak-déli útvonalak,
az északnyugati végvonalak továbbra is védtelenek. Ő volt az, aki javaslatot
tett arra, hogy Tarbagatai vidékére (ma: Tacheng) katonai tábort építsenek
ki, és kifejezett kérése volt, hogy ennek megvalósításához sibe katonákat
iranyitsanak hozza északkeletrél.!?
A Oing-kormányzat eleget tett Ming Rui tábornok kérésének: a Shengjing
környékén állomásozó sibék közül 1000 katonát és 20 elöljárót, valamint azok
családtagjait — további 3275 főt — választottak ki, hogy nyugatra telepítsék
öket (Guan 1988: 12). Az összesen 4295 főt számláló csoport végül 1764¬
ben, a holdnaptár szerinti negyedik hó 10-én és 19-én indult útnak pénzzel,
élelemmel és állatokkal ellátva (Wu — Zhao 2008c: 61).!°
A sibék két csoportja a mai Shenyang vidékét északnyugat felé haladva
hagyta el, és a holdnaptár szerinti nyolcadik hó vége felé érték el a mai
mongóliai Zhabuhalang vidékét, az akkori Wuliyasutait. Akkorra azonban
a Mongol-fennsíkon már beköszöntött a hideg időszak; nem volt mód a
továbbhaladásra, így a csapatok tábort vertek, hogy megvárják a következő
évi enyhe évszakot.
161 Az egykori Huiyuan a mai Huocheng járás vidékén épült fel. A régi várost 1882-ben, a
cári Oroszország betörését követően építették újjá (Wang 2002: 104).
: A kutatások szerint a sibék már a dzsungárok ellen folytatott küzdelemben is részt
vehettek. A tábornok kérése mögött a sibe történészek elsődlegesen azt az okot sejtik,
hogy a sibék híresek voltak a nyolczászlós hadseregen belül íjásztudásukról (Wu — Zhao
2008c: 59-60).
163 A levéltári feljegyzésekből azt is pontosan tudni lehet, hogy az első csoportban 10 kato¬
natiszt, 499 közrendű katona és azok családtagjai (1675 fő) indultak útnak. A második
csoportot 10 katonatiszt, 501 közrendű katona és azok családtagjai (1600 fő) képezték
(Wu — Zhao 2008c: 61).
164 Az állatállomány java része a hideg időjárás miatt odalett: a magukkal hozott mintegy
3.000 marhából több mint 2500 odaveszett; és bár a mintegy 2000 lóból mindössze né¬
hány pusztult el, a továbbhaladás már csak a legyengült lovak miatt sem volt lehetséges.
Az állatállományt végül Wuliyasutai tábornokának parancsára pótolták (Wu - Zhao
2008c: 62).
16: