Page 96 [96]
94 ® A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL
2. Az identitás alakítása
Mao Ce-tung halálával, a , reform és nyitás" meghirdetésével - elviekben — új
korszak vette kezdetét Kínában: a , sajátosan kínai színezetű szocializmus"
kiépítésének korszaka, amelynek kiteljesítése mind a mai napig tart (Chen
2010: 18].
Az 1978-ban hatalomra kerülő Teng Hsziao-ping (1904-1997) számos olyan
programot hívott ekkor életre, amelyek nem szakítottak ugyan a marxista né¬
zetekkel, de más aspektusukat hangsúlyozták. Az 1982-ben elfogadtatott — és
máig életben lévő, de azóta többször módosított - alkotmány szövege szerint
a Párt legfőbb célkitűzése az lett, hogy a marxizmus-leninizmus alapelvei
és a maói gondolatok nyomán juttassa el a kínai népet a szocializmusba.
A kapitalista gazdaságpolitikát kiépítő Párt tudniillik nem ismerhette el a
marxizmus-leninizmus válságát — egy ilyen lépés a Part létjogosultsaganak
elvetésével lett volna egyenlő. A politika és az ideológia közötti deduktív
viszony ugyanakkor a Teng Hsziao-ping által 1978-ban meghirdetett, , az
igazság a tényekben keresendő" tételnek köszönhetően megfordult: míg Mao
Ce-tung idején a politikai döntéseket az ideológiai elvekből vezették le, addig
a , reform és nyitás" politikájában igyekeztek úgy alakítani az ideológiát, hogy
az megfelelő elméleti alapot nyújtson a nem ideológiai alapú döntésekhez
(Vámos 2009: 38]. Ennek megfelelően az igazság bizonyításának egyetlen
helyes útja a gyakorlat lett, és az ideológia legitimáló ereje az új feltételekhez
alakítva szolgálta tovább a Párt politikáját (vö. Holbig 2006).
Munkám szemszögéből e korszak azért is különösen fontos, mert a fen¬
tiekkel párhuzamosan - a nemzeti egység megteremtésének szolgálatában
— megkezdődött a történelem újraírása és a nemzeti hősök megformálásának
aktiv korszaka (Meissner 2006: 8). Ez a folyamat Csiang Cé-min (1926), a
Párt harmadik nemzedékbeli vezetőjének irányítása alatt a , patriotizmus"
égisze alatt folytatódott tovább.
A Nagy Proletár Kulturális Forradalom utórezgéseiként, illetve a , reform
és nyitás" korszakában bekövetkező gazdasági fejlődés, valamint a nyomá¬
ban kibontakozó társadalmi egyenlőtlenségek nyomán ugyanis felerősödtek
a nacionalista ideológia egymással ellentétes irányban ható erői, magukkal
hozva a nemzetiségi öntudat megerősödését (Chang 2010: 16]. Ennek egyenes
következményeként a politikai elit — többek között a szovjet kommunista párt
bukásának okait elemző politológusok eredményeire támaszkodva - felismerte
a nemzetépítés ideológiájának keretet adó fogalomrendszer megváltoztatásának
időszerűségét. Emiatt az 1980—90-es évektől kezdve a patriotizmus fogalma
vált hivatottá a nemzeti összetartozás kifejezésére (vö. Vámos 2009: 62], és
a hazafias érzület életre hívása ettől fogva nem volt többé elválasztható a
kínai nemzeti egység megteremtéséhez vezető úttól.
Hu Csin-tao (1942) a Párt negyedik nemzedékbeli párt- és államelnökeként
folytatta és kiteljesítette a Csiang Cö-min által megkezdett utat (Holbig 2006: