Page 94 [94]
92 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL
nem téveszthettem szem elől a sibe etnikus nacionalizmus vizsgálatakor: az
emlékezés igényének meglétére és az emlékezet alapján alkotott múltképek
képlékenységére.
1.2. Az emlékezet a nemzeti egységhez vezető út útvesztőjében
Az ősök emlékezetben tartásának jelentősége éppen a fenti példán keresztül
bemutatott képlékenység miatt fontos a számomra. Hiszen a sibe etnikus
nacionalizmus megértése szempontjából nem az ősökről és általuk a múltról
őrzött tudás objektív valósága a lényeg. Sokkal inkább az, hogy ez a képlékeny
tudás hogyan szolgálja a társadalmi hovatartozás-tudatot alakító, egymás
ellen feszülő érdekeket.
Az egyik oldalon ott áll ugyanis akommunista ideológiai-politikai hata¬
lom, amelynek legfőbb célkitűzése — a kínai nemzeti egység megvalósítása
— voltaképpen nem más, mint kísérlet a Kína határain belül élő etnikumok
emlékezete feletti uralom kiterjesztésére; egy olyan , időtlen nemzeti kultúra"
(Perdue 1998: 255) képzetén alakuló közösség megteremtésére, amelyben
Kína nemzeti kisebbségei — a Mandzsu Birodalomtól megörökölt határokon
belül végbemenő kulturális asszimilációra való hivatkozással — elsősorban
és , joggal" kínai kisebbségként definiálhatók. E tekintetben a nemzeti ki¬
sebbségek etnikus hovatartozásának kérdése mindig is csupán másodlagos
volt — és ez még annak ellenére is így van, hogy a kommunista párt hata¬
lomra jutásakor egy új, egyesített, soknemzetiségű állam kiépítését hirdette
meg. Mert bár mindez elviekben egyenlő jogokkal ruházta fel Kína nemzeti
kisebbségeit, a kínai nemzet etnikumok feletti elgondolása sokkal inkább
felülírta lés felülírja) az etnicitást, mintsem támogatta lés támogatja) azt.
Már csak azért is, mert azokon az elképzeléseken belül, amelyek a kínai
nemzetet az etnikumok kultúrájának mozaikjaként festették lés festik) le,
a normát mindvégig a han kínai kultúra jelentette lés jelenti) (vö. Gladney
1988: 98].
Ezzel szemben, a másik oldalon ott állnak a nemzetépítés folyamatába
közvetlen módon be nem vont individuumok, jelen esetben a sibék családjai,
nemzetségei, akik számára az elsődleges norma a nemzedékről nemzedékre
átadandó tudás maradt, amely ezer szálon fűződött az ősök emlékezetben
tartásához. Mi mást is jelentene az a tény, hogy sok, hivatalosan hannak vagy
mandzsunak kategorizált mandzsúriai sibe már a Nagy Proletár Kulturális
Forradalom előtt benyújtotta kérelmét a , sibévé" nyilvánítására, ha nem azt,
hogy létezett valamiféle , időtálló" sibe identitás?
Ráadásul bármekkora pusztítást is végzett a Nagy Proletár Kulturális
Forradalom, annak elmúltával, az új politikai vezetők által meghirdetett
, hazaszeretet" égisze alatt az ősökről megőrzött tudás újult erővel állt a
sibe etnikus nacionalizmus szolgálatába: számos északkeleti sibe éppen a