Page 60 [60]
58 + A MARTIRIUM HOMALYABOL
törekvései vizsgálatának szentelem. Hogy az emlékezet uralasaért zajló küz¬
delmet megragadhatóvá tegyem, az , ősök árnyékában" (Hsu 1971) folytatott
mindennapi életből merítem példáimat. Azon belül is az ősökhöz és általuk
a múlthoz való kötődés egy jellegzetes formáját, a családfaírás hagyományát
helyezem előtérbe — úgy, ahogyan e kérdés jelentősége annak idején, kutatásaim
kezdetekor feltárult előttem. Ugyanakkor nem célom, hogy a rokoni leszárma¬
zás szerkezetéről és felépítéséről számot adjak. Ehelyett példáimon keresztül a
felejtés nemzetépítési törekvéseket meghatározó erejét igyekszem hangsúlyozni.
E fejezet megírását elsődlegesen azok a források segítették, amelyeket te¬
repmunkâm soran a Chabucha’er Sibe Autoném Járásban gyűjtöttem. Ezek
közé tartoznak az egyes családokon, nemzetségeken belül őrzött nemzetség¬
történetek, genealógiák, családi törvények és sírfeliratok. Ugyancsak sokat
merítettem a napi rendszerességgel vezetett terepnaplómba jegyzett, valamint
a strukturált és félig strukturált interjúim során diktafonnal rögzített, a Nagy
Nyugatra Telepítés jelentőségére vonatkozó oral! history anyagból.
Ezt követően munkám fókuszpontja a sibe etnikus nacionalizmus két
szélső pólusa/szintje közé ékelődő sibe lokális elitek tevékenységére irányul.
Azon belül is arra a csoportra, amelynek tagjai kulcsfontosságú szerepet
játszottak a sibék múltjának feltárásában és/vagy a sibe etnikus nacionalista
törekvések megszervezésében, illetve összehangolásában. Közülük is öt sibe
ember az, akinek , nemzetépítő" tevékenységére munkámban a leggyakrab¬
ban hivatkozom.
Ebből az öt emberből ketten a , hivatalos történetírás" képviselői: az egyi¬
kük Xiao Fu (1924—1992], egykori középiskolai történelemtanár; a másikuk
Ji Qing (1936-2006), a Chabucha’er Sibe Autonöm Järäsi Nepi Kormänyiroda
egykori vezetöje. Ök voltak azok, akiket a Pärt 1959-ben kijelölt a sibek rövid
történetének megírására.
Ketten a , tudományos történetírás" képviselői: Wu Yuanfeng (1956), Kína
Egyes Számú Történeti Levéltárának vezetője, és Zhao Zhigiang (1957), a
Pekingi Társadalomtudományi Akadémia Mandzsu Tanulmányok Intéze¬
tének vezetője.
Ötödikként pedig egy olyan emberre hivatkozom gyakorta, aki minden
fontosabb, a sibe etnikus nacionalista törekvések kibontakoztatását segítő
döntés meghozatalában részt vett. Ô Han Qikun (1925-2010), a Shenyangi
Pedagógiai Intézet egykori munkatársa, aki a kínai történetírás fenti két
irányvonalát , lokális történetíróként" a sibe etnikus nacionalizmus szol¬
gálatába állította.
Az ötük által alkotott csoport volt az, amely a legnagyobb részét birto¬
kolta a sibék közös múltjáról (relkonstruált tudásnak. Mi több: ők maguk
voltak e tudás konstruálói, akik — a , tudás felhatalmazottaiként" (Assmann
2011: 38-39) - a sibék történelmi emlékezetének alakításával a sibe etnikus
nacionalizmus kibontakoztatását és irányítását a kezükbe vették. Ezért is
nevezem e csoportot sibe tudáselitnek.