Page 61 [61]
BEVEZETÉS " 59
Annak, hogy munkám második fejezetétől kezdve a részvevő megfi¬
gyelés során gyűjtött források mellett hasonlóan nagy figyelmet fordítok a
szövegalapú gyűjtésnek, igen egyszerű oka van. Munkámat tudniillik — az
antropológia elmélet- és módszertanából kiindulva — elsődlegesen a résztvevő
megfigyelés adatgyűjtő módszerére igyekeztem alapozni. Idővel azonban be
kellett látnom, hogy a sibe identitás legkülönfélébb formáinak és formálódá¬
sának kérdéséről, illetve a sibék társadalmi jelenéről csak a történelmi tudat
változásának lenyomatain keresztül alkothatok a teljességre törekvő képet.
Azzal ugyanis, hogy az e lenyomatokat hordozó legkülönfélébb kiadványok
mennyire nagy befolyással bírnak mind a mai napig is a sibe közösségek
életére, a teepmunkám során minduntalan szembesültem.
Ez vezetett el ahhoz a felismeréshez is, hogy ne húzzak éles határt a szö¬
vegalapú és az etnográfiai módszer alkalmazása között. Hiszen munkám
megírásához nem egyszerűen az énkép, a történelmi tudat változásának
írásban rögzült lenyomatait kellett felkutatnom. Azt is tudnom kellett, hogy
kilk]nek és mely munkái bírtak - és bírnak mind a mai napig is — döntő
jelentőséggel a sibe identitásformák alakításában. Ezeknek a szálaknak a
felkutatása pedig a terepmunka, azon belül is a résztvevő megfigyelés szer¬
ves részét képezte. Ráadásul esetemben nem volt elegendő egyetlen kiemelt
lokális közösségen belül megvizsgálnom és felkutatnom e szálakat. Nekem
a sibék egymástól elszakított csoportjait összekötő kapcsokat kellett rajtuk
keresztül megkeresnem, hogy a sibe etnikus nacionalizmus kibontakozását
és kiteljesedését, illetve a jelen történéseit értelmezhessem.
Azok a zömében a sibe tudáselittől származó források pedig, amelyeken
keresztül -— munkám második fejezetétől -— nyomon követem a sibe etnikus
nacionalista törekvések jellemzőit, igen jól érzékeltetik a , hivatalos" és a
,nem hivatalos" történetírás egymáshoz való, bonyolult viszonyát is. Azonban
megválaszolni azt a kérdést, hogy a kettő közül melyik bír nagyobb presz¬
tízzsel, illetve melyiknek nagyobb az autenticitása a sibék egyes csoportjain
belül, nem könnyű feladat.
Többek között e kérdést taglalja munkám második fejezete is, amelyben
a fentebb már többször említett Taiping templom történetének ismerteté¬
sén keresztül vizsgálom meg, hogy a történelmi tények és mítoszok miként
táplálták már a kezdet kezdetén a sibe tudáselit , nemzetépítési" politikáját,
egyszersmind megteremtve ezzel önazonosságuk legfőbb feltételét: múltjuk
és jelenük egymásba fonódását. A templom történetét előbb az 1950-es
evekbeli „felfedezesetöl” a Nagy Proletár Kulturális Forradalom kitöréséig
vezetem, bemutatva, hogy a templom történetének (relkonstruálása milyen
irányt szabott a sibe nemzetiségi történelem megírásának. Majd a templom
történetét a Nagy Proletár Kulturális Forradalmat követő kulturális reha¬
bilitáció idejétől vezetem tovább az 1980-as évek közepéig, arra keresve a
választ, hogy a (rel)konstrukciós folyamat végén a templom miként lépett elő
a sibék régmúltba visszavetített etnikus identitásának bizonyítékává. A kér¬