emlékezni és emlékeztetni akartak. Engem pedig az érzés, hogy az eddig
megtett utamat látom viszont nyomtatott formában, hirtelenjében kétségek
sokaságával töltött el: leginkább attól való félelmemben, hogy a sibe etnikus
nacionalizmusra vonatkozó kérdéseim egyetlen könyvből bárki számára
megválaszolhatóvá válnak.
Néztem hát a két vaskos kötetet, pörgettem lapjaikat, és eltűnődtem a
borítón megjelenített katonák során, akik maguk mögött hagyták népes
rokonságukat, hogy közvetlen hozzátartozóikkal együtt a Mandzsu Biro¬
dalom nyugati határvidékén telepedjenek le, engedelmeskedve a császári
parancsnak. Milyen ironikus — gondoltam magamban akkor, továbbra is a
borítót nézegetve -, hogy ami egykor elválasztotta egymástól a sibe nem¬
zetségeket, az mára a sibe nemzetiség egységének zálogává lett. Mert azóta,
hogy 1764-ben az áttelepítésre kijelölt családok útra keltek, éppen 250 év telt
el, és ez az esemény, amit ma a Nagy Nyugatra Telepítésnek neveznek, mára
a sibe etnikus nacionalista törekvések legfőbb mozgatórugójává lett. A Nagy
Nyugatra Telepítés eszméje ugyanis az, ami közvetlen vagy közvetett módon
a sibék etnikus nacionalista törekvéseinek legfőbb forrásaként és kiinduló¬