emlékezni és emlékeztetni akartak. Engem pedig az érzés, hogy az eddig
 megtett utamat látom viszont nyomtatott formában, hirtelenjében kétségek
 sokaságával töltött el: leginkább attól való félelmemben, hogy a sibe etnikus
 nacionalizmusra vonatkozó kérdéseim egyetlen könyvből bárki számára
 megválaszolhatóvá válnak.
 
Néztem hát a két vaskos kötetet, pörgettem lapjaikat, és eltűnődtem a
 borítón megjelenített katonák során, akik maguk mögött hagyták népes
 rokonságukat, hogy közvetlen hozzátartozóikkal együtt a Mandzsu Biro¬
 dalom nyugati határvidékén telepedjenek le, engedelmeskedve a császári
 parancsnak. Milyen ironikus — gondoltam magamban akkor, továbbra is a
 borítót nézegetve -, hogy ami egykor elválasztotta egymástól a sibe nem¬
 zetségeket, az mára a sibe nemzetiség egységének zálogává lett. Mert azóta,
 hogy 1764-ben az áttelepítésre kijelölt családok útra keltek, éppen 250 év telt
 el, és ez az esemény, amit ma a Nagy Nyugatra Telepítésnek neveznek, mára
 a sibe etnikus nacionalista törekvések legfőbb mozgatórugójává lett. A Nagy
 Nyugatra Telepítés eszméje ugyanis az, ami közvetlen vagy közvetett módon
 a sibék etnikus nacionalista törekvéseinek legfőbb forrásaként és kiinduló¬