pontjaként jelölhető meg. Ennek felismerésével tettem le a köteteket, és a
még hátralévő kutatöidömet, ami 2013 januárjában egy akkor utolsónak hitt
látogatással zárult a Chabuchafer Sibe Autonóm Järäsban, a Nagy Nyugatra
Telepítés eszméjének jelentőségét alátámasztó adatok gyűjtésének szenteltem.
A sors azonban úgy hozta, hogy hazatértem után mindössze négy hónappal,
2013 májusában újabb 14 hónapra visszatérhettem a sibék körébe: a Campus
Hungary Program által meghirdetett szakmai gyakorlat és féléves részképzés/
kutatómunka keretében előbb a Chabuchafer Sibe Autonóm Járási Kulturális
Központ munkatársaként, majd az Ili Tanárképző Főiskola Kínai Sibe Nyelvi
és Kulturális Kutatóközpont társkutatójaként dolgozhattam.
Az újabb út újabb lehetőségeket jelentett számomra. Egyrészt, tovább ár¬
nyalhattam a sibe etnikus nacionalizmusról már korábban kialakított elkép¬
zeléseimet, egyszersmind megrajzolva a sibe etnikus nacionalista törekvések
történelmi ívét. Másrészt, a vonatkozó idegen nyelvű, zömében klasszikus
és modern kínai, mandzsu és sibe, valamint angol nyelvű források és szak¬
irodalom feldolgozása után, megkezdhettem munkám megírását — beleértve
ezeket a sorokat is, amelyeket most papírra vetek.
Munkám, amelyet az olvasó a kezében tart, végül is közel hét esztendő
kutatómunkájának eredményeként született meg. Ebből a hét esztendőből
összesen öt évet töltöttem el a sibék etnikus nacionalista törekvéseinek
vizsgálatával, beleértve ebbe azt a harminchárom hónapot, amelyet a sibék
egymástól elszakított két nagy csoportja körében töltöttem. És csak most, hogy
visszatekintek ezekre az időkre, gondolok bele abba, hogy sokszor mennyire
nehéznek is éreztem az idáig vezető utat. Mégsem változtatnék semmin,
akkor sem, ha lehetne. Azt azonban csak remélhetem: azok is megértik ezt,
akik olyan sok mindenről lemondtak azért, hogy ezen az úton végigmehessek.
Így nem marad más hátra számomra, mint hogy köszönetet mondjak nekik
és mindazoknak, akik a tőlük telhető módon segítettek engem.